Más van hasonló helyzetben? (van rá megoldás)?

Nagyon hasonló bajaim voltak és még mindig dolgozom a helyes önértékelés megtartásán. Nekem a pszichoterápia segített, mert a gyökerétől kezelte a problémámat.

Tisztára olyan vagy,mint én!Nekem sincs testvérem,és én sem élek társasági életet,bár nálam ez abból adódik,hogy utálom a részegeket,így nem szeretek "bulikba" járni,mert ugye az a "trend",hogy megy a verseny,hogy ki lesz a legrészegebb...Néha -nagyon ritkán- eljutok pár normális baráttal egy-egy kulturált összejövetelre (pl. korizni,biliárdozni,bowlingozni),ahol nem az ivászat a lényeg,és olyankor én is nagyon jól érzem magam,felszabadultan,és jólesik beszélgetni!Olyankor én is azt érzem,hogy mégsem vagyok "különc",amiért nem járok bulikba, hanem része vagyok egy közösségnek,akik szeretnek. És sokszor agyalok én is azon,hogy biztos bennem van a hiba:( Nem igazán sikerült erre megoldást találnom eddig.Leginkább egy olyan párkapcsolatban látnám a megoldást,ahol a párom olyan "visszafogott" beállítottságú,mint én,és jobban szereti ő is a kulturált összejöveteleket, mert úgy talán kialakulhatna egy közös baráti társaságunk.(25/N)