Van itt olyan aki egy ideje nem látja jövőjét és nem is szívesen mozdul ki otthonról?

hát én pont ezt érzem Szülleim 300 Km-ről tojnak rám, nem tudok kijutni a szobámbol.. 19 évesen tökre van már menve az életem,teli vagy Szorongásal,Most meg Pattog a kezembe az ideg.Lehet ki kéne magam nyirnom mert semmit se számitok senkinek.

Én is gyakran érzem ezt, de nem mindig. Nagyon gyorsan változik a hangulatom, amikor jó kedvem van, akkor mindent optimistán látok, de többségében rám is ez a reményvesztettség jellemző. Igazából nem csinálok semmit, amikor nincs semmihez kedvem és motivációm, akkor ülök a szobámban és gépezek. Pedig tudom, hogy csomó dolog van amit el kéne intéznem, de valahogy félek bármibe is belekezdeni és halogatom. Még a szüleimmel lakom és 1 évem hátra van a középiskolából, de előre félek, hogy utána mi lesz. Valószínűleg akkor is így fogok gondolkodni az idő nagy részében. Mikor jó kedvem van, akkor meg azt érzem, hogy mindenre képes vagyok. És ez az az illúzió, amit te is írtál..