Éreztétek már úgy hogy nem tudtok elviselni egy olyan dolgot amivel együtt kell élnetek és megfordult a fejetekben az öngyilkosság, esetleg megkíséreltétek, mert befolyásolja az életeteket?

túl sok a szabadidőd...

Ezen könnyen segíthetünk: Menny munkatáborba 1 hónapra és nem ezen fogsz gondolkodni, hanem hogy hogy maradsz életben...

MUNKATERÁPIA!

Igen sajnos. Nyomorult egy érzés. Az utóbbi hónapban jött elő bennem nagyon erősen, eddig elnyomtam magamban. 18 éves vagyok, de úgy lógnak a melleim, nagyok, és nagyon csúnyák. Nehéz elhinni, h ilyen fiatal korban is lóghat rendesen egy mell,pedig igen, velem született, mindig csúnya volt. Emiatt még SOHA nem volt senkim, soha nem engedtem magamhoz közel senkit, pedig már annyira átszeretném élni, h szeretek és viszont szeretnek. Még sosem volt barátom, mert félek a megalázástól.

14éves korom óta tervben van/volt, h mellműtét, de az után meg ott vannak a hegek, ami kb 1 év alatt gyógyul be teljesen úgy h kifehéredik, addig rózsaszínes, de utána is, örökre megmarad a nyoma.

Emiatt mostanában vagyok a legszarabbul, volt h heteken át csak bőgtem, gyomrom görcsben volt, a fejem is hasogatott, nincs kedvem semmihez, nem megyek sehova. Próbálom leküzdeni, és fontolgatom a műtétet, de a hegek... Nem tudom mi lesz.

"Különben az életem során mindig bebizonyosodott, hogy ami MA elkeserítő vagy borzalmas helyzetnek/körülménynek néz ki, az HOLNAPRA megoldódhat és többnyire meg is oldódik! :D"

Nálad lehet, viszont nálam minden nap csak rosszabb és rosszabb! És én folyton arra gondolok!