Miért nem foglalkozik senki velem úgy, mint régen? Mi lehet ennek az oka?

Mostanában nagyon egyedül érzem magam. A szüleim sehova sem visznek el. Egyedül szoktam lenni itthon. Persze nem az a gond, hogy nem szeretnek, mert tudom hogy ez nem igaz. De valami problémájuk mindig van velem. Ha hozzájuk szólok, megkérdem mi újság, akkor rám mordulnak, hogy most nem érek rá! haggy! És ha még egy aprót is hibázok, egy teljesen természetes dolgot, például elesek, vagy leejtek valamit, akkor is nem az az első kérdésük, hogy jól vagy-e , hanem az, hogy mit csináltál már megint? de idétlen vagy! régen sokkal többet beszélgettünk. mindig elmentünk minden fele. barátokhoz, családtagokhoz, és ismerősökkel is sokat nyaraltunk meg minden. és több ideje volt mindenkinek, hogy együtt lehessünk. de az osztálytársaim se kedvelnek már. ez az év nekem nem jött össze. mindenki elhagyott. volt egy időszakom, amikor stresszeltem, sok minden miatt, elég súlyosan. ez addig fajult, hogy már szinte depressziós lettem. azt, hogy rosszul érzem magam, már a legjobb barátaim se hitték el. senki sem állt mellettem akkor, csak a szüleim. és persze a családtagok. egy barátom sem volt. így kezdtem, és így is zártam ezt a tanévet. nem tudom jövőre hogy fog alakulni. félek,hogy nem fog elhinni nekem senki semmit. egyébként pszichológushoz is járok. megbeszéltük, hogy már év elején is fogok menni. de a szüleim miatt aggódom a legjobban. és persze a köztünk lévő kapcsolat miatt is. fogalmam sincs, mit tegyek...