Az van, h oldaltévesztő vagyok, pici korom óta. Amúgy balkezes vagyok. Hogy 'gyógyuljak ki'?

Velem is ez van, és egy picit félek elkezdeni a jogsit. Amikor mondják, hogy 'nézd, jobbra egy nagyon jó bicaj' én pedig balra nézek... E mellett megesik, hogy nehezen tudom összhangba hozni a mozgásomat. Mármint gyakran botladozom, és hasonlók. Megesik, hogy lefejelem az alacsonyan lévő dolgokat (pedig nem vagyok valami nagy magasság a 160 centimmel).

Én már hozzászoktam. Ha bénázok, másfelé megyek, nézek, vagy keverem az irányokat, akkor nevetek rajta. A környezetem nagy része már hozzá szokott, hogy ilyen vagyok, csak azoknak furcsa, akik nem régóta ismernek.

18l

Első vagyok. Szerintem vedd lazán, természetesnek, hogy ilyen vagy. Nemrég voltam táborban, voltak olyanok, akik felületesen ismertek (tudták, hogy ügyetlen vagyok, de nem, hogy ennyire :D), és olyanok is, akik tudták, milyen vagyok. Második nap már megszokták, hogy ilyen vagyok. Picikét aggódtam, hogyan fogadják majd, hogy ilyen vagyok, de amikor megérkeztünk a tábor helyére, megnyugodtam. Úgy voltam vele, hogy nem fogom stresszleni magam, hogy ügyetlen vagyok, mert csak rosszabb lesz. Gyakran velem töltettek kakaót, teát a poharukba, és megszokták, hogy valamennyi az asztalon landol. Nem siettettek, mert tudták, hogy elesek, megütöm magam, stb.

Munkahelyen... Hát... Elég érdekes helyzetekbe keveredtem (én is). Kellett vizet osztogatnom a belvárosban, forgalmas utakon. Igyekeztem óvatos lenni, de gyakran kellett kiabálni nekem, hogy vigyázzak, stb. Sorolhatnék még ilyen sztorikat... :D