Önutálatot hogy lehetne enyhíteni, esetleg megszüntetni?

Meditációban megtanulhatod a saját szeretet energiádat odaadni saját magadnak.

A gyerekkori sérüléseid feldolgozása is nagyon fontos. Border line vagy?

Szia,

haladjunk visszafelé ;)

Azt hogy mindenkinek megfelelj lehetetlen kivitelezni. Egy ilyen elképzelés, cél mindenféle boldogtalanság forrása lesz csak.

Mindig lesznek olyanok, akiknek nem fogsz megfelelni, nem leszel elég jó és emellett természetesen olyanok is lesznek akiknek meg fogsz felelni, és elég jó, ha nem kiváló leszel.

Hogy mi néz ki jól s mi nem egyrészről az egyéni ízlés és tetszés kérdése, másrészről pedig csomagolás és tálalás kérdése (öltözködés, sminkelés, formálás stb). Mindenkinek van előnytelen oldala, megjelenése, mint ahogy előnyös is.

A barátnőm miközben a facebook-on cirkál meg-meg kérdezi, hogy szerintem milyen ez és az a csaj, és sokszor mondom neki, hogy szerintem nem jó, vagyis nekem nem tetszik. És felháborodik, hogy miért nem tetszik, mikor milyen jól néz már ki.

Ugyanakkor egyszer beszéltünk arról, hogy milyen csajok tetszenek nekem és ő sorra lerondázta azokat, s megkaptam, hogy milyen ízlésem van már nekem.

De amikor facebook-ra magamról felteszek egy képet, akkor is egyik irányból megkapom, hogy milyen jó kép, a másikból pedig, hogy milyen szar kép. Így aztán azt teszem fel, amit én jónak találok. A demokratikus műfaj itt nem működik.

Egy szó mint száz, nyugodtan fogadd el, ha dicsérnek. Főleg ha jól is érzed magad a bőrödben úgy ahogy vagy. A kritikát hallgasd meg, tekintsd vélemények, ne valami nagy általános igazságnak, s használd fel belőle amit fel lehet, a többit meg engedd el a füled mellett. S legyen kéznél az a mondás, hogy: ahány ember annyi ízlés, annyi tetszés. Ne ragadj le azoknál, akiknek nem felelsz meg, nem vagy elég jó. Menny a jóra, a mint az éjjeli bogarak a fényre.

"Régen duci voltam és csúnya, visszahúzódó. Most sokan mondják, hogy milyen jól nézek ki, fogytam 20 kg-ot, sminkelem magam ... Ezek ellenére határtalanul rondának és kövérnek látom magam"

Nekünk embereknek olyan az idegrendszerünk, az agyunk, hogy a kis változásokat nem vesszük észre (különbségküszöb), elhanyagoljuk, a lassú apró lépésekből álló folyamatokat nem látjuk folyamatoknak, hanem csak álló helyzetnek.

Gondolj csak arra, hogy ha kézben tartanál egy pohár vizet, és abból elvennénk egy cseppet, akkor észrevennéd-e annak az egy cseppnek a hiányát, akár pohár megváltozott súlyából, akár a pohárban a vízszint megváltozásából.

Vagy észrevennéd-e érzékszerveiddel, ha egy kiló rizsből elvennénk egy szemet? Természetesen nem. És így apránként, anélkül hogy észrevennéd nagyon sok vizet és rizst vehetnék el tőled, vagy hagyhatnál el. Akár az egészet.

De ugyan így van az, hogy nem látjuk magunkat folyamatában öregedni, mert apránként, nagyon apránként öregedünk változunk, olyan apránként, ami tehát nem is tűnik változásnak - a napról napra történő szemügyrevételkor.

De ugyan így fecséreljük el a pénzünket apránként, és ugyan így hízunk meg apránként csak egy kis jelentéktelen csokival stb.

Namost, amikor valaki csúnya és visszahúzódó, és amellett dönt, hogy változtat, akkor ha a változás lépései, az észrevételhez nem elég nagyok – és ez így szokott lenni – akkor, az illető úgy fogja látni, hogy nem haladt semmit, és ugyan úgy néz ki még most is, és ugyan úgy viselkedik még most is, mint régen, pedig valójában nem, mert apránként, észrevétlen tényélegesen haladt előre.

És így hibásan! feladja a változtatást, kudarcot él át, és továbbra is olyannak látja magát, mint annak-előtte.

Tehát innen jöhet, egyrészről hogy "ezek ellenére határtalanul rondának és kövérnek látom magam". Teszem hozzá, HIBÁSAN!.

Megoldás lehet az objektív dokumentálás, naplózás.

Pl hetente készítesz magadról fényképet.

Mellé hetente megmérheted magad, hány kiló vagy, itt-ott hány cm az ilyen olyan bőség.

Aztán ahogy gyűlik az adat készíthetsz diagrammos és százalékos havi és éves kimutatásokat. Ilyen voltam, ilyen lettem, vagy ilyen szinten tartottam magam, ilyen és olyan a változás (a sok kis összeadódott változás).

Másrészről, minél többször találja valaki rondának magát, annál könnyebben, gyakorlottabban fogja ismét rondának, vagy még rondábbnak találni magát. Mert nagy-nagy gyakorlatra, rutinra tesz szert benne, s akár még szokást is kreál belőle. Ugyanakkor minél kevesebbszer találja magát szépnek, annál kevesebb lesz a "szépnek látom magam"-ban a gyakorlata, jártassága, tapasztaltsága s ennek folytán ügyetlen lesz benne, tétova és teszetosza, bizonytalan, határozatlan.

Ugye, mint például az autóvezetésben, vagy a biciklizésben: minél többet csináljuk, minél jobban kitapasztaljuk annál jobban megy. Elsőre meg össze vissza bénázunk és stb.

Így kezd el keresgélni, hogy mikor s hol vagy szép, melyik részed, vonalad stb szép.

Amiben nagyobb a gyakorlat az könnyebben és magabiztosabban megy. A kezdeti bizonytalanságot a gyakorlat orvosolja.

És még valami: a nagyobb gyakorlottság, nagyobb rutin sosem feltétlen az igazság is egyben.

Biciklizni könnyű és jó, ha már jártas vagy benne ;)

Tudd mit akarsz, mit szeretnél elérni, rugalmasan tarts ki mellette, sose add fel, főleg akkor ne, amikor nem látszik semmi haladás. Akkor se amikor te nem látsz haladást, akkor se amikor más nem lát haladást, de te tudod, hogy rajta vagy a témán. Mert bizony objektív egzakt mércével ott lesz a haladás.

Remélem tudtam segíteni ;)