Tudtok olyan emberről, aki hozzám hasonlóan elgyengült az évek múlásával, de végül sikerült magát összeszedni?

3-4 éve még alig volt 2-3 ember, akikkel normálisan el tudtam beszélgetni. Akkor még erősnek éreztem magam, gond nélkül a szemébe néztem és a képébe nyomtam az igazságot akárkinek, a társadalom szüntelenül egymásra hamisan vigyorgó tagjaira (ők a többség) pedig magasról tettem. Abszolút jól éreztem magam a bőrömben, pedig sokat voltam egyedül.

Azóta viszont engedtem a nyomásnak, egyre inkább elfojtom magamban a feszültséget, nem merem kimondani, ha valamivel nem értek egyet, mert félek a konfliktustól. Én is egyre többet mosolygok, pedig ez nem őszinte mosoly, csak megfelelési kényszer. Látszólag sok "barátom" van, az igazság viszont az, hogy próbálok mindenkivel jóban lenni, mert egy gyáva **** vagyok.

Szeretnék újra olyan lenni, mint pár éve, de jól esne, ha tudnám, hogy van, aki hasonlóan gondolkodik ezekről a dolgokról, mint én.