Normális, hogy nem igazán akarok új barátokat szerezni, de azért néha jobb lenne mások társasága is? (Lent kifejtem. )
A helyzet a következő. 19 éves fiú vagyok, 4-5 embert mondhatok a barátomnak - mármint aki tényleg barát, nem, mint az angolban a friend. Tavaly kezdtem az egyetemet (más városban), a szorgalmi időszakban gyakorlatilag végig tanultam, amikor volt egy kis szabadidőm, heti 2-3-szor a barátnőmmel találkoztam, a barátaimmal inkább havonta 2-szer. Bár tudtam, hogy nekem nem megy könnyen, és nem is igazán igénylem, de próbáltam legalább érdekből barátkozni a suliban - nem sok sikerrel. 2-3 ember van, aki egyáltalán a haver szintet megközelíti.
Szorgalmi időszak után már hetente többször is összefutunk a régi barátokkal, és ez nekem majdnem teljesen elég. Tényleg teljesen jól elvagyok egyedül is. Szerintem ebből látszik, hogy nem vagyok nagy társasági ember, de azért annyira remete sem.
Két dolog miatt viszont van hiányérzetem: imádom a koncerteket, viszont a zenei ízlésem nem túl populáris, és egyik barátoméhoz se hasonlít igazán, így sokszor nincs olyan, akivel elmehetnék 1-1 ilyen eseményre. A másik dolog, ami talán nem túl szép gondolat, az érdekbarátságok, vagy szebben mondva a kapcsolatépítés. Félek attól, hogy későbbi boldogulásomat hátráltatja, hogy nem rendelkezem túl nagy kapcsolati hálóval, viszont, mint már írtam, valahogy nem megy nekem ez a dolog. Igazából nincs is nagyon kedvem építeni egy barátságot, tényleg az lenne jó, ha szólnék valakinek, és eljönne velem mondjuk a koncertre, vagy ismernék valakit, aki beajánl egy állásra, mindenféle előzetes "gürcölés" nélkül. Tudom, hogy ez álomvilág, de nekem valahogy mégis ez lenne a normális. Szerintetek?
válasza: válasza:Én is így vagyok ezzel, ha az a kritérium hogy legalább ketten vagyunk így, akkor normális :D
Nekem pl. semmi szükségem arra hogy azonos neműek járjanak a nyomomban, hozzájuk kelljen igazítani a teljes szabadidőmet stb. Egyik héten azt mondják én vagyok a legjobb barátjuk, a másik héten sírnak amiért nem hívom eleget őket. Rosszabbak mint a nők!
A zenei ízléssel kapcsolatos dologra azt tudom mondani, hogy én bizony lemegyek egy koncertre ha érdekel, akár egyedül is, a "barátaim" teljesen más világban élnek ebből a szempontból. Jó lenne haverokat szerezni ehhez, hozzád hasonlóan képtelen vagyok rá, de egy ideje nem is zavar annyira. Végülis ha egyedül elmész egy ilyenre, hasonló emberekkel is nagyobb esélyed van megismerkedni. Elvileg. Talán. Egy biztos, ha nem azért mész le hogy egyedül jól szétcsapd magad, hanem a zenére meg a jó hangulatra koncentrálsz, akkor egynél, az otthon maradásnál biztosan jobb.
Munkád meg nem úgy lesz jó hogy egy érdekbarátod beajánl! Ezt el kéne felejteni, akkor is ha ez a közfelfogás. Az így szerzett állás (vagy akármilyen, ismerős által szerzett munka) úgy viszonyul az igazán jó álláshoz mint az érdekbarátság az igazihoz. Ezt is tapasztalatból mondom.
Sokkal többet ér ha specializálod magad/elmélyíted a tudásod, vagy mindkettő. Akkor nem attól fogsz parázni hogy a protekciós munkahelyeden hogy kell magad tovább nyalni, hanem akár téged keresnek majd a cégek.
Erről, a tanulásról jut eszembe, egy egyetemen a tanulós emberek közé bekerülni viszont hasznos lehet érdekbarátszerzési szempontból. Nekem ehhez nem volt kedvem, mire rájöttem volna, és türelmem se, de ha az embernek konkrétan ez a célja, simán kivitelezhető. Nézz ki pár arcot akivel együtt lehet tanulni, projektmunkát készíteni (ha van) és ügyesen de mindig légy a szemük előtt.
válasza:azta, 12 év után rátaláltam erre a kérdésre, de mintha rólam írták volna :D hasonló volt a szitu nálam is 19 évesen, 2012-ben.
Érdekből barátkoztam az egyetemen, de nem érte meg :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!