Most akkor legyek öngyilkos?

Te leszel a legnagyobb lúzer ha most öngyilkos leszel.

Tessék bemenni a munkaügyi kp-ba jelentkezni. Utána hazaballagsz írsz egy csodálatos önéletrajzot. Végig gondolod, hogy a környékeden milyen helyek vannak ahol esetleg tudnál dolgozni. Leírod a címüket, telefonszámukat miközbe írsz mindegyikhez egy motivációs levelet. Beadod őket ezekre a helyekre. Ha ez megvan akkor úgyis kell egy kis idő amíg vissza jeleznek és ez az intervallum pont megfelel arra, hogy a családoddal leülj beszélni, bocsánatot kérni a viselkedésedért és tetteidért.

Légy felnőtt! A problémákat meg kell oldani és kész. Nincs mese!

Ilyen kérdést, most komolyan.

Szerinted ilyenre mit lehet válaszolni? Hogy mondaná már bárki is, hogy öld meg magad?

Amúgy ha megölöd magad még jobban fog utálni mindenki, mert egy gyáva féregnek fognak tartani, aki elmenekült a problémái elől és lelkiismeret furdalást akart kelteni mindenkiben. Mindenki úgy fog emlékezni rád, mint aki ahelyett, hogy helyrehozta volna a dolgait, inkább másokat zsarolva kinyírta magát. Gratula. Ez lesz eddigi cselekedeteinek csúcspontja. Megkoronázhatod vele a sz@rt amiben elmerültél. Garantáltan lúzer leszel mindenki szemében. Nem oldasz meg vele semmit, csak bosszúságot okozol ezzel is mindenkinek. Direkt. A világ legönzőbb dolga amire készülsz.

Ha ennyire el vagy keseredve költözz inkább új helyre és kezdj új életet tiszta lappal ismeretlen emberekkel, aztán majd ha helyrejött az agyad visszamész és rendbe teszed a többit is.

Az lenne a legegyszerűbb, megfutamodni a felelősség elöl és ráhagyni a családodra a sok adósságot. Nagyon önző vagy, csak magaddal foglalkozol még mindig. Azzal nem törődve hogy a családodnak fájdalmat okozol és nagy terhet raksz a vállukra.

Az hogy megváltozz csak rajtad múlik és igenis sikerülhet, de erre is könnyebb azt mondani ááá ugysem menne. Nagyon sajnálom a családodat.

Ne legyél soha se öngyilkos. Mindig van kiút, mindig van lehetőség megváltozni! Tinédzser koromban egy elég tehetségtelen embernek tartottam magam. Nem tudtam se rajzolni, se hangszereken játszani, lusta voltam tanulni, komolyan szinte semmihez nem értettem. Aztán találtam magamnak egy hobbit. Elkezdtem fordítgatni mangákat angolról magyarra majd később japánról angolra is. Megtanultam emiatt japánul, láttam célt magam előtt. Egyre több és több nyelvet akartam megtanulni hogy más nyelvekről is fordíthassak. Nagyon élveztem és hivatásos fordítóként láttam magam a jövőben. Társadalmi életemet természetesen fenntartottam mellette, de legtöbb időmet lekötötte a számítógép. Az egyetem első évében (japán-szak) elkezdett fájogatni a kezem. Nem nagyon foglalkoztam vele, ugyanúgy fordítottam. A fájdalom viszont napról napra rosszabb lett. Aztán hirtelen elmúlt. Majdnem egy teljes hétig boldogan fordítottam (reggeltől - estig). Egy éjszaka arra keltem fel hogy valami elképesztő fájdalom hasít a bal kezembe. Égett, szúrt, zsibbadt. Elkezdtem visítozni és a szobatársaim is felkeltek. Bevittek a kórházba ahol megállapították hogy ínhüvelygyulladásom van. Méghozzá már eléggé előrehaladott állapotban. Befektettek, 2 napon belül lebénult a kezem könyékig és egyre csak haladt felfele a bénulás. Megműtöttek és közölték velem hogy nem folytathatom a fordítást. Heteken keresztül teljes letargiában voltam. Minden fekete volt számomra. Ellöktem magamtól a barátaim, a családom. A párom leült elém és megkérdezte: Tényleg ennyire szereted a fordítást?

Miután elvégeztem az alapképzést átmentem tolmács szakra és azóta 5 nyelven beszélek anyanyelvi szinten, sok különleges helyen jártam, rengeteg országban dolgoztam és úgy hiszem (most már) hogy nem baj hogy akkor az történt. Elvágtak előttem egy utat de nyitottak egy másikat. Igaz, hogy nem ugyanolyan, de mindkettőt élvezem és nem bánom hogy így alakult. A barátaim azok után (jó sok mindent mondtam és többnyire undorító dolgokat) csak nagyon nagyon sok beszélgetés, találkozás és új közös élmények során tudtam visszaszerezni. A családomtól picit eltávolodtam, de most így már egy baba is úton van, azt hiszem sikerült teljesen visszaszereznem őket. Mindenhez csak idő kell, és neked még van bőven. Szóval ne nyalogasd a sebeidet otthon, hanem gondolkozz el a lehetőségeiden (akár külföldre való költözésen) és kerss egy álmot amit megvalósíthatsz!