Mi történt velem? Mi ez?

Tipikus pánikbetegségi tünetek.Aki kezdőnek számít,és ezt most nem gúnyolódva mondom,az még nincs tisztában azzal,hogy ez az amúgy divatbetegségnek tituált betegség,milyen furmányos,és milyen hihetetlen tünetkavalkádot tud felsorakoztatni.

valószínüleg pánikrohamon estél át.Én4 éve küzdök vele,nem vagyok gyógyult,csak tünetmentes.de ez 2 éves munkámba került.

Leírom,hogy nálam milyen egy átlagos roham:Karzsibbadást,és mellkas szorítást érzek az elején,majd mikor ezt észreveszem,elkezdek stresszelni,hogy hú most lehet hogy a szívroham kezdetleges tüneteit észlelem,és akkor bumm,megindulok lefelé,bepénikolok,a szívem kalapál,istentelen módon,majd szétrobban a mellkasom,elkezdek fulladni,ha erősebb a roham előfordult már,hogy elájultam.De ez csak kétszer fordult elő.De hánytam is már.A roham elmúltával.Gyomorban szorongást érzek,és remegek,egész testemben.Egy roham után napokig levert vagyok,mintha csak úgy lennék,nincs kedvem semmihez,és rettenetesen fáradt vagyok,legszívesebben egész nap aludnák,és ha van rá mód akkor tényleg alszom is,mert tényleg fáradt vagyok.

A rohamot nem tudod irányatni,viszont csillapítani,enyhíteni tudod,hogy ne teljesedjen ki.Nálam bevált,hogy ilyenkor kimegyek az udvarra a levegőre,és elkezdek sétálni,közben LASSAN ki-be lélegzek,hangsúlyoom lassan,és közben figyeld a hasad ki-be mozgását,ha szükséges számolhatsz is közben,de ezt is lassan,összehangolva a légzéssel,ez hidd el eltereli a figyelmed,és megnyugtat,nekem nagyon bevált,letud csillapítni,és nem engedi hogy a roham teljesen a hatalmába kerítsen.

A többi válaszolóval ellentétben,99%-ra mondom,hogy semmi szervi,testi bajod nincs.Ez depresszió,és pánikbetegség.És mielőtt azt válaszolnád,de hát te nem is agyalsz semmin,meg semmi olyan gondod nincs,arra az a válaszom,hogy te nem is tudod felfogni,hogy milyen dolgokon képes agyalni az agyad amikről te nem is tudsz,és amikor éppen összegyűlik egy ilyen stressz adag a fejedben,akkor robban egyet,és jön a pánik.Nekem általában hihetetlen,de a legnyugodtabb pillanataimban tör rám,a dokim már elmagyarázta ez általában nagyon sokakkal így van.Mivel mi hiába hisszük,hogy nincs gond nem vagyunk stresszesek,az agyunk akkor is ott a háttérben a tudtunkon kívül bizony dolgozik,nagyon is.Nah igen.én személy szerint csodálom is és gyűlölöm is ezt a betegségemet.De megtanultam vele együtt élni,illetve inkább próbálok vele együtt élni,és küzdök ellene.