Elfogadott a mai világban orvosi segitséget kérni, ha úgy érezzük, hogy valamivel nem tudunk megbírkózni?

Nem elfogadott, de annak kellene lennie. Nézzük tárgyilagosan: az ember alapvető igénye, hogy megoszthassa valakivel a gondolatait, mivel az ember társas lény. Ez adott esetben azt is jelenti, hogy nem csak a jó dolgokat, hanem a rosszat, a bajokat, gondokat, fájdalmakat is meg kell tudni osztani valakivel. A pszichológus alapvetően olyan ember, akivel az ilyet meg lehet osztani, és annyival tud többet adni, mint Mariska a szomszéd, vagy a gyakorikerdesek.hu, hogy neki az a hivatása, hogy megkeresse a lelki problémák okait és segítsen leküzdeni őket. Vagyis míg a szomszéd vagy mi csak találgatunk, esetleg a vállunkat vonogatjuk, addig a pszichológus tényleg segíthet.

A köztudatban az él, hogy pszichológushoz az jár, akinek "valami baj van az agyával", pedig nem. Ha orvoshoz járni elfogadott, ha a testünk "elromlik", akkor a pszichológusra sem kellene másként néznünk, ha valaki felkeresi, amikor a lelke "romlott el".

Sokakban még mindig az a tudat él, hogy csak elmebetegeknek van szükségük orvosra. Tehát inkább szenvednek és ami rosszabb a családjuk is szenved tőlük( aki élt depressziós, pánikbeteg...stb emberrel az tudja miről beszélek). De ez nem érdekli őket, csak az, hogy "ne teregessék ki a szennyest" vagy, hogy "ne turkáljanak az agyukban". Olyan esetekről nem is beszélve ahol a szülő nem engedi orvoshoz a gyereket, mert "nem bolond", egészen addig amíg a gyerek kárt nem tesz magában.(vagy még akkor sem).

Szánalmas ahogy a társadalom nagy része gondolkodik a pszichológiáról.

Teljes mértékben elfogadott. Én huszonéve járok időnként pszichiáterhez, pánikbetegséggel, és még senki sem nézett elmebetegnek, holott elég sokan tudják.

Mellesleg meg az elmebetegség is egy betegség, semmivel sem szégyenletesebb mint mondjuk egy cukorbaj, vagy egy asztma, kinek ez jut, kinek az. John Nash-ról ugye egy világ tudja, hogy súlyos elmebeteg... és? De mondok neked egy elsőre lehet, hogy furcsát: statisztikai alapon, ha felszállsz csúcsforgalomban egy 7-es buszra, lesz rajta legalább elmebeteg, és legalább 1 más okból pszichiáterhez vagy pszichológushoz járó... (ahogy legalább 1 gyomorbeteg, legalább 1 szívbeteg, legalább 1 cukros... stb)

Én sem úgy gondolom, hogy nem teljesen elfogadott a dolog, attól függetlenül, hogy ennek nem így kéne lennie. Épp ezért van az, hogy sokan nem kapnak segítséget, mert félnek elmenni szakemberhez, mert ott lesz rajtuk a stigma, hogy elmebetegek.

Nagyon sokan úgy mennek pszichiáterhez, vagy mennek pszichiátriára, hogy szabadságot vesznek ki betegszabadság helyett, nehogy a munkahelyükön kiderüljön a dolog, stb.

Attól függetlenül nem mindenhol ilyen rossz a megítélése a dolognak, de azért az embereknek, pláne itthon lenne hova fejlődniük toleranciából.