Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Tudom, hogy nemnormális de...

Tudom, hogy nemnormális de mégis mit tegyek?

Figyelt kérdés

Az a helyzet, hogy a családi kapcsolataim romokban, mivel egy olyan fiúval járok, aki nemtetszik a családomnak, (kinézet, pletykák előítéletek, nem is ismerik, közben meg már több mint 1 éve járunk... Nemveszik észre, hogy tönkreteszik az életem, eltiltanak az össze barátomtól, szórakozástól mindentől... Nemlehet senkivel se semmit megbeszélni, mivel mindenki mindjárt leordítja a fejemet, szó szerint a semmiért is akár, veszekedenk meg minden, közben megcsak legtöbbször kiszeretnék menni.. Tudom, hogy én is követtem el hibákat, de ők túlreagájlák mivel a "főzz. moss, takaríts, tanulj" elvan vannak..

Nagyon elvagyok keseredve, és már a legtöbbször az öngyilkosság jár a fejemben, nemtudom ez tűnik a legjobb megoldásnak, főleg amikor rámtör az a nyomás amit a mellkasomban érzek, és aztérzem, hogy felesleges vagyok, és csak mindenkinek a terhére...

Nemtudom mitévő legyek :S

Saját bevallásom szerint klinikai eset vagyok, de egyszerűen senkivel se tudok megbezélni semmitsem, csak a barátommal, akinek jelenpillanatban nincs netje és azért mobilon elég nehéz megbeszélni ilyenket..


Segítség :S


2012. júl. 9. 14:20
 1/6 anonim ***** válasza:
Hány éves vagy?
2012. júl. 9. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim válasza:
Először is próbálj meg segítséget kérni valakitől, ne csak a barátoddal beszéld meg ezt, hanem mondjuk egy felnőttel, az is jó ha elmész egy pszichológushoz(ártani nem fog). Vagy próbálj meg a szüleiddel leülni és beszélni, légy nagyon türelmes, ne hagyd hogy felidegesítsenek(ha elkezdenek ordibálni,akkor csak várd ki míg befejezik), de mindenképp mondd el a véleményed nekik és hogy ez így nagyon nem jó neked. Legyen többszöri beszélgetés ez, egyiknél viheted magaddal a barátodat is, hogy tisztázza magát, vagy te tisztázod őt.
2012. júl. 9. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:
17... Nem1x próbáltam, egyiksem sikerült, egyedül a pszihológust állni nemtudnám...
2012. júl. 9. 14:36
 4/6 anonim ***** válasza:

Nem vagy klinikai eset, csak elfelejtetted azt az "apróságot", hogy ha tényleg szeretnéd azt a fiút, nem járna az eszed öngyilkosságon, és nem drámáznál a családoddal sem, hanem egyszerűen boldog lennél. (És ha már egy éve látná a családod, hogy boldog vagy, már megenyhültek volna.) Akármilyen a családod, ha a pasid boldoggá tesz, akkor nem akarsz meghalni (mert mi lenne vele??), a főzés-mosás-takarítás-tanulást örömmel csinálnád (mert ez mind hozzá tartozik az élethez, nemcsak a pasi!).

Ahol csak a pasi létezik meg az öngyilkosság, azt nem szerelemnek hívják, hanem függőségnek, ami alapjáraton nem egy pozitív dolog - de te örülhetsz neki, mert ha nincs szerelem, minden problémád meg van oldva: pasi megy, a család pedig megbékél.


Na ezen gondolkozz el, mert az öngyilkosság és a szerelem nem létezik egymás mellett. Aki szerelmes, az minden pillanatban gondol a szerelmére, és nem akarja itthagyni öngyilkossággal.

2012. júl. 9. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Nem minden család enyhül meg, a konvenciók, nomeg a butaság elég nagy úr tud lenni. Megértem a kérdezőt, nem talál megoldást, de öngyilkosságot én sem javaslom, butaság. A gond ott kezdődik, hogy - főleg ebben a korban - iszonyatosan tudnak ragaszkodni a szülőkhöz, főleg az anyához a csemeték. Igen sok esetben még később, felnőtt korban is. Az emberek többsége pedig miyeln? Igen, önző, s tökéletesen vissza is élnek a helyzettel, amint szülőkké lesznek. Olyanra formálják, nevelik az utódot ahogyan nekik jó, nem 100%-osan az ő előmenetelüket, boldogságukat nézik. Tömegesen előfordul ez. Az is elképzelhető, hogy a szülőknek tapasztalatuknál fogva nagyobb rálátásuk van a szituációra, s lehet, hogy tényleg nem a megfelelő sráccal kezdtél, mert mondjuk kábít vagy olyan életstílusba visz bele, ami nem épp a jövődet szolgálja. Ezt egy 17 éves lány nem feltétlenül tudja felmérni. Nehéz a távolból megiítélni, kevés az információ. Gyakori a probléma a korosztályban. A lehető leghamarabb állj a saját lábamra. Sajnos jómagam is tudom, milyen az, ha makacs egy szülő. Akármit mondhatsz nekik, nem fogják átérezni mit okoznak vagy egyszerűen csak látni. Ők a "csak így tovább" elv mentén fognak haladni, mondván majd betörik a gyerek. Ezt semmiképpen sem szaba engedni, ha nem tudsz leülni velük és megbeszélni mindezt, akkor sajnálat, de nem a legjobb szülőket fogtad ki, sebaj, annál erősebb a késztetés a saját élet beindítására. Szóval nem fogják abbahagyni, ebben ne is reménykedj, kikészülni mégjobban pedig nem akarsz, egyértelmű mit kell tenned.
2012. júl. 9. 15:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
Ismerem én is a "nem lehet senkivel megbeszélni semmit"-érzést, de ahogy idősebb lettem és egyre többet beszélgettem anyámmal, megvilágosodtam, és rájöttem, hogy neki is lehetnek problémái, és nem azért létezik, hogy csak velem foglalkozzon, ő is törődésre vágyik. Hogy ne az legyen az első lépésed, amint leérettségiztél, hogy kilépj az ajtón és világgá menj, megpróbálhatnál a szüleidhez komolyan és érdeklődve közelíteni. Ha ők ki tudják adni neked magukat, akkor a te problémáid is könnyebben be tudják majd fogadni. Ez az 1-2 év nem olyan sok idő, amit eddig már kibírtál és még ki kell bírnod, utána viszont az egész életed leélheted a szerelmeddel.
2012. júl. 9. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!