Csak engem visel meg ennyire a magány?

Ismerős érzés,ha sok ideje van az embernek gondolkodni,abból nem biztos,hogy jó dolgok sülnek ki,főleg ha valaki hajlamos a depresszióra.

Nem szeretek egyedül lenni,de sajnos most így alakult,munkában sincs kihez szólnom,küzdök a rossz gondolatok ellen,keresek valami elfoglaltságot,tanulni próbálok,több-kevesebb sikerrel.

Jó lenne barátokat találni,nyitott vagyok,és eddig életvidám voltam,de intenzívre kerültem márciusban,papagájtól beteg lettem,micoplasma miatt.

40 éves vagyok,18 éves fiam van,férjem,de nem találom azóta a helyem a világban.

Engem mindig rohadtul megvisel. Barátaim nem nagyon vannak, fiúm nincs és valószínűleg nem is lesz soha, a szüleim se nagyon törődnek velem, úgyhogy muszáj vagyok egyedül kibírni. Csak az vígasztal, hogy jövőre érettségizek és végre kitanulhatok egy normális szakmát, ahol talán találok barátokat.

19/l

Utolsó kommentelőnek:soha nem is lesz fiúd?Ne mondj ilyet,ne zárkózz el,ez hozzá tartozik az élethez,és ha össze akadsz egy kedves,normális fiúval,meglátod,milyen szép lehet a világ.

Legyél nyitott,gondolj csak a jó dolgokra és arra,hogy neked is jár a boldogság.

Az jó,hogy szeretnél tanulni,kell is,amíg teheted tanulj,ha van lehetőséged,képezd magad.

Sok jó dolog vár még rád,vegyél egy nagy levegőt és nevess egy nagyot.

Sok sikert.

Engem is megvisel a magány, főleg úgy, hogy még mindig rettentően hiányzik a lány, akit elszúrtam a saját hülyeségeim miatt. Bármit megtennék, hogy visszakaphassam, de ez már lefutott.

Nekem talán annyi segít, hogy sokat dolgozok, bár ez egyben visszafelé is elsül, mert ő is ott dolgozott, ahol én, és minden rá emlékezetet. De legalább nem ülök itthon és merengek, mert abba beleőrülnék. Van sok dolog, ami még tetézi is a bajt, nem nagyon sikerül az életemben mostanság semmi, de a legrosszabb a magány. Egyedül vagyok, mint a kisujjam, pedig jó lenne valakit találni. Az már biztos, hogy azért foglalkozok az előző lánnyal, mert nincs más, aki feledtetné, és akkor már nem érdekelne a régi, hiszen lenne más, akit akarok. Nem lenne a fejemben már többé, de ilyen ingerszegény életben sajnos nem tudok mit kezdeni az emlékeimmel.

Előző vagyok:

6-os kommentelő, miért ne lenne neked barátod soha? Miért írod ezt? Konkrét okai vannak, vagy csak elkeseredett érzés?

Részben ellent kell mondjak egyes válaszolóknak, bár megértem érzelmeiket, hiszen én is magányos vagyok. A rendszeres ÖNÁLLÓ gondolkodás igenis, hogy hasznos dolog, az egyik legfejlesztőbb tényező a létezés során, sőt, ennek mellőzése óriási tévedéseket szülhet, manipulálhatóbb, becsaphatóbb lehet az ember.

A gond akkor lehet a gondolkodással -pl. magány esetén-, ha kényszeres, pl. nem bír szabadulni a negatív okokra rendszeres rágondolástól. Az ördögi körből ki kell szabadulni, az ingerszegény környezet valóban akadályozó tényező erre nézve, de mindenből lehet okulni, tanulni, fejlődni, ebből is, sőt, a lelki ellenálló képességet is növeli, persze nem könnyű elviselni a magányt, ezt aláírom.