Mit tegyek hogy ne szorongasson ennyire a helyzet?

A problémám a következő: 21 éves fiú vagyok, teljesen egyedül próbálok az életben boldogulni, szülői háttér nélkül. Nagyszülők neveltek akik már sajnos meghaltak, szüleim vannak, de még sincsenek, anyukámnak sajnos mindig egy férfi fontosabb volt mint a gyerekei, és nem nevelt fel minket. Apukámat is életemben csak egyszer láttam. Kb két hónapja elkezdtem a közfoglalkoztatásban dolgozni, ahol szemét szedés a feladat. Egy 50 éves férfi a csoportvezető, aki a kezdettől fogva nagyon rendesen és kedvesen bánt velem, szinte úgy mint egy apa a gyerekével, mindig szólt, hogy öltözzek fel rendesen, nagyon jól estek ezek, meg kérdezte mindig, hogy jól vagyok e , stb. Egyébként laza fiatalos stilusa van. Kb két hete, éppen a viselkedése miatt elkezdtem nagyon kötődni, hozzá, amit el is mondtam neki személyesen. Abban maradtunk, hogy amikor tud, és ráér, akkor beszélgetünk, tehát oda jön hozzám munka időben, ezenkivül néha hétvégén találkozhatunk, és tartani fogjuk a kapcsolatot akkor is ha lejár a szerződés. Viszont mindig irok neki smseket, amiben leirom hogy mennyire szeretem Őt, mennyire fontos, és hogy hiányzik. Nem tehetek róla, ami kimaradt, amit nem kaptam meg a családban, azt most én keresem valakiben. Csak viszont vannak félelmeim, szorongások, hogy nehogy eltávolodjon Tőlem, nehogy mérges legyen rám az smsek miatt. Mondtam neki ezt. AZt mondta emiatt ne aggódjak van aki ennél sokkal többször keresi. Csak hát én mégis félek. Nagyon félek a veszteség élményektől, ráadásul Ő most nagyon fontos a számomra, olyan mint egy apuka . Mit tegyek? Nyugodtan irjak neki smst ha úgy érzem, és bátran kérjem, hogy jöjjön ki hozzám beszélgetni?