A depresszió egy betegség? Nem arról szól csak hogy gyenge valaki?

A depresszió egy olyan betegség, amibe bárki bele eshet, még a legerősebb ember is...

A depresszió igazából az agynak egy betegsége, amikor az idegpályák és agysejtek közötti kommunikáció megsérül, nem működik jól...

Hiába mondogatod egy depressziósnak, hogy "szedje össze magát", "legyen erős", ha az agyában zűr van, ő bármennyire is szeretné, képtelen rá!...

Fontos tudni, hogy a depresszió BETEGSÉG, sokféle fajtája létezik, minél előbb érdemes orvoshoz fordulni a betegnek, mert gyógyszerekkel manapság már elég jól kezelhető (orvos és gyógyszerek nélkül súlyosbodik az állapot)...

Egyet értek a második és harmadik válaszolóval!!!!

A depresszió semmilyen szervi károsodással nem jár. A depresszió egy lelki betegség amire nincs gyógyszer. Úgy ahogy a szerelmi bánatra sem. A depressziós embernek pihennie kell, meditálnia, hogy újra megtalálja önmagát és az élet értelmét. Meg kell tanulnia a stressz oldás lehetőségeit, és alkalmaznia kell.

Ha rajtam múlna semmilyen gyógyszert nem adnék nekik. Elküldeném őket egy hónapra egy élettanácsadós táborba, ahol a nap 24 órájában foglalkoznának velük dietetikusok, pszichológusok. Be építeném a mindennapjaikba a mozgást is, mert a sport igazi jellemformáló, és kitartásra, küzdésre tanít meg. (ami a mai emberekből hiányzik) Ezért is van ennyi depressziós!

..érdekes a kérdés, mentális gyengeséggel (hívjuk így ) én is küzdök, és gondolkodtam már ezen ,meg sokat kutattam ebben a témában.

Arra jutottam hogy :

-van amikor trauma ér valakit és ez egy olyan hatást eredményez a tudatában aminek a következménye a dolgoktól való- általában időszakos eltávolodás

-valóban létező szervi baj -de a társadalombeli gyakoriságot elnézve ,nem hinném h erről lenne szó. Ide csak kevesek pár százalék sorolható (microadenoma ,v genetikus elmebetegség)

-szerhasználat (alkohol ,drogok stb)

-a társadalmat érinti : FELELŐSSÉG HÁRÍTÁS ,vagy épp TÚL sok felesség felvállalás

Amúgy Popper nagyon jól mondta ezt :3 dolog bontja meg a normát :a túlműködés ,az alul működés és az összevissza működés.

Társadalmunkra a frusztráció és az utóbbi jelző illik.

Visszatérve ,ha nekem azt mondja egy DOKTOR ember aki tanult én pedig átlag porhalandó vok és persze h hiszek neki ,h asszonyom ön beteg, akkor ez lehet 'feloldozás'. Mivel a beteg emberrel TÖRŐDNEK .ha más nem az orvos aki felírja a gyógyszert v szomszéd akivel közösen tudunk sajnálkozni az élet szörnyűségein.pl. És mivel beteg ő tőle senki nem kérhet számon semmit. (persze a megúszás csak látszólagos,később nagyon nyomorító hatású).

Aztán eldönthetem h felül vizsgálom magamban a kérdést, ha nincs semmi igazolt agybajom vajon miért élek méltatlan életet? Mert a buvalb@szottság valójába nem emberhez méltó- csak erre lettünk szocializálva -(én is evvel küzdök ,h jajj ha kicsit is jól érzem magam az biztos vihar előtti csend ,meg különben is az nekem nem jár) és igen ez sajnos egy nagyon komoly programozás amit felülírni nem olyan egyszerű.

ezt már Ssenusnál olvastam: ma f@sza gyerek voltál megküzdöttél a saját démonaiddal -igenám de holnap új nap. tehát folyamatos erőfeszítést igényel h ne süllyedjünk vissza.

Valaki írta az akar erőt.Azért van benne valami .De abban is h az emberek jó része irányítást igényel .pl van egy diktatúra ,v háború -ott irányítva van a figyelem ,nem kell magamon meg az életemen annyit gondolkodni .ott túlélek ,gondoskodok ,újjáépítek.. És azért a médiát se hagyjuk kívül .Pont az irányított rétegnek nem tesz jót mivel illúzórikus 100000 lehetőséget csillant meg és ha már én nem vok elég tökéltetés ,társadalmilag IDEÁLIS életű akkor biztos baj van .Pedig nincs. mert ahány ember annyi életút. Szóval a külső negatív hatások korlátozása nagyban javíthat az egyén állapotán. És ez már döntés kérdése is ,h mit engedek át a szűrőn.

Aztán..azt utolsó ami eszembe jut. Az emberi ösztön. Ezen sokat kell dolgozni ,mert mindenkinél van valami ami -normától eltérő - DE pont az a lényeg h ezt feldolgozni elfogadni kell ,és amennyire lehet ártás mentesen élni. Tehát ha tudom h bi@zex vok nem utálom a világot mert az vagyok, persze tüntetni se megyek mert nincs igényem rá .elfogadom, és élek. Élek.

Sajnos így van. Én a sportot és a barátszerzést ajánlanám.

Én óriási lelki sérülés után már nem igazán akartam barátkozni vagy egyáltalán beszélni valakivel, de aztán egy ember felfigyelt rám és elkezdett beszélgetni velem és egyre jobban megnyíltam.

Szóval én az igazi barátokat javaslom irtó jól kihúznak a depiből ;)

Amúgy igen, szerintem egy betegség és kemény, kell hozzá segítség, hogy leküzd, ha nem is orvosi, de családi vagy baráti legalább.

Nekem egyik jóbarátom volt depressziós, és nehéz volt látni, hogy mennyire rosszul érzi magát, látszólag minden ok nélkül. Aztán ő végülis elkerült egy pszichológushoz, és kb 1 évig járt hozzá, de nagyon sokat változott, és ezt mindenki látta, meg ő is érezte. Én is őmiatta vettem rá magam, hogy végül elmenjek szakemberhez a szorongások miatt. Ő ajánlotta nekem a pszichómat, és hát nagyon sokat segített nekem is, és nagyon hálás vagyok neki!

Egy alapítványnál dolgozik, oda jártam hozzá. Szokolai Árpádnak hívják, és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nekem tudott segíteni, meg a depressziós barátomnak is, akinek a gyógyszerek kb alig használtak!