Holnap el kéne mennem egy olyan eseményre amitől hisztérikusan félek, mindent megteszek, hogy elkerüljem de a szüleim csak hogy nekik jó legyen el akarnak rángatni. Mit tegyek?

Én elgondolkodtam rajta, hogy néha mostanság már már annyira ki vagyok ,hogy csak el kéne mennem elvonuli a francba és hagyjanak már békén.

A szüleim meg megérdemlik. Le se sz*rjak a gyerekei érzéseit, attól hogy téged szeretnek még nem kéne okoskodnod hogy beszélek róluk. Attól hogy a szüleim? És akkor mi van? Mindig ellenem voltak mintha gyűlölnének és versengenének velem. És lesz*rom hogy max csak a "szeretetüket" próbálják ki fejezni ez nem mentség, ha lelőnék 20 embert csak hogy a szeretetem kifejezzem akkor sem hiszem hogy elfogadható lenne.

De komolyan holnap lesz mit csináljak? semmi értelme az egésznek... De tényleg nem csak a levegőbe beszélek, semmi értelme nem lenne csak nekik lenne jó bár ezt sem hiszem. Szerintem csak velem akarnak kib*szni megint.

Nem akarom nagy dobra verni ,hogy mégjobban megalázkodjak. Gondolkodtam rajta hogy egyszerűen eltűnök egy napra és kész. Bár akkor is csak én szívnák mert elmebetegnek bélyegeznének valószínűleg... Hogy ennyire izélek egy helyzet miatt... De nemtudom akinek elfajult és beteges arachnofóbiája van mit szólna ha azt mondanám neki hogy márpedig holnap bele fogunk lökni egy óriás pókokkal teli gödörbe legyé' má férfi te kis sz*ros!

Olyan távol állnak tőlem mint egy idegen. Sosem szoktam nekik az érzéseimről beszélni mert kellemetlennek érzem. És ennek valószínűleg oka van. Inkább elfordultak tőlem. Akkor úgy megbizonyosodtam erről.

nekem ha valaha lesz gyerekem és látom hogy mennyire beteg és ki van akadva , akkor nem azzal foglalkoznék hogy a többiek mit gondolnak hanem hogy " fiam le vannak sz*rva , nem hagyom hogy itt tönkremenj" . Hát ők nem ezt teszik. Valószínűleg előbb várnák meg hogy zárt osztályra kerüljek minthogy valaha is foglalkozzanak önként velem.