Miért ilyen szeszélyes az emberi természet, illetve, hogyhogy minden fejben dől el?

Sokszor élem át ugyan azt a jelenséget, hogy úgy tűnik szétrobban a fejem, teljesen össze vagyok zuhanva testileg és lelkileg, minden rossz és közeleg a vég, aztán hirtelen egyik napról a másikra ez az egész elmúlik és minden szépnek tűnik. De miért? Fejben dől el az 100%, de van amikor konkrétan nem is gondolok semmi új dologra ami felboríthatná a korábbi káosz látásomat, mégis megtörténik és minden visszakerül a helyére. Nem csak nálam látom ezt, mindenkinek vannak napjai amit úgy él meg, hogy ez az utolsó most mindennek vége, közben meg másnaptól folytatódik minden ugyan úgy ahogy volt, mi ennek az oka?

Hogy lehet így harmóniát kialakítani önmagunkkal, hogy észre sem vesszük a folyamatot, amikor kezdünk kicsit elszállni?