Mindenki csak magáért felelős? Vagy felelősök vagyunk másokért is?
"A túlzott törődés az, amikor másokért felelősséget vállalunk, miközben önmagunkat elhanyagoljuk. Ha ösztönösen felelősnek érezzük magunkat mások érzelmeiért, gondolataiért, választásaiért, problémáiért, akkor a gondoskodó típust képviseljük. Lehet, hogy tudat alatt úgy hisszük, mások felelősek a mi boldogságunkért, mi pedig az övékéért.
Másokkal törődő, szerető, másoknak adni tudó emberré válni tiszteletreméltó célkitűzés. De a róluk való gondoskodás közben olyannyira elhanyagoljuk magunkat, hogy óhatatlanul becsúszunk az áldozat szerepébe. Őket pedig meggátoljuk abban, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni magukért.
A túlzott törődés sért másokat, és sért minket is. Az emberek rendszerint megharagszanak érte. Úgy érzik, kihasználjuk, és áldozattá tesszük őket. És mi is ezt érezzük.
A választható és legnagylelkűbb viselkedés, ha önmagunkért vállalunk felelősséget – a gondolatainkért, az érzelmeinkért, a vágyainkért, a szükségleteinkért. Az a legjótékonyabb cselekedet, ha hűek vagyunk magunkhoz, és hagyjuk, hogy mások is felelősséget vállalhassanak önmagukért."
válasza:fizikai képtelenség, hogy valakit egyik nap szeretek, egy nappal később meg ok nélkül kiábrándulok belőle, de ha mégis akad ilyen, tuti hogy nem ez jellemző a legtöbb kapcsolatra
másba sajna nem tudok belekötni :) (ördögi vigyor)
Most már kezdek kicsit belezavarodni én is.
Volt nekem régen egy barátom, akiért odavoltam.
Ez a kapcsolat egy teljes katasztrófa volt, semmi sem úgy volt ahogy azt én normálisnak gondoltam volna. Nem lehetett rá számítani, azt csinált, amit akart, egy munkanélküli filozófus, aki úszott az eseményekkel, de eszében sem volt munkát keresni, közben élt mint hal a vízben stb. stb. stb.
Én ezzel tisztában voltam, már hogy ezzel az emberrel nem lehet egy átlagos ember által normálisnak mondott életet folytatni. Ettől függetlenül nem gondoltam azt, hogy neki felelősége van irányomba...Én valahogy úgy gondolkodtam, hogy "Látom mekkora hülye, el kéne hagynom, de még nem megy, ÉN DÖNTÖTTEM úgy, hogy még együtt vagyok vele." ÉN döntöttem, hogy az idióta viselkedése ellenére vele maradok még...eszembe sem jutott őt "felelőségre vonni". Úgy gondolkodtam, hogy bár lehetne jobb fej, de mégsem az...én viszont eldönthetem, hoyg vele vagyok-e vagy sem.
Úgy döntöttem, hogy még igen...onnantól kezdve kuss a nevem :-).
Persze vádaskodhatnék, hogy felelősége lett volna jófejnek lenni velem. De semmi értelme nem lenne.
válasza:Igen, felelősek vagyunk másokért is.
Viszont van egy fontossági sorrend is:
Először is, mindenki felelős saját magáért, természetesen. Ha magaddal egy bizonyos szintig legalább rendben vagy (nem vagy pl. súlyos beteg, vagy éppen nem futsz aktuálisan a rendőrök elől), akkor már felelősséget tudsz valamilyen szinten vállalni a családodért, szüleidért, rokonaidért, azért, hogy létrehozz valamit. Ha már ez is megy valamennyire, akkor megteheted, hogy felelősséget vállalsz egy nagyobb közösségben, egy munkahelyen (pl. lépsz egyet a raglétrán, és már nem csak a fizetésedért dolgozol, hanem azért is, hogy a többiek is tudjanak jól dolgozni) egy akármilyen csoportban, ez lehet kicsi, vagy nagy is. Ha ez is megy már, elkezdhetsz felelősséget vállalni akárki emberért, aki csak él és mozog a Földön. Ha ezzel sincs már nagyobb problémád, vállalj felelősséget az állatokért, növényekért, pl. tevékenyen részt vehetsz egy állatvédő szervezet munkájában, terjesztheted a természetes biológiai alapú növényvédő módszerek alkalmazását, faültető akciót szervezhetsz, stb. Amikor már erre is képes vagy, eljön az, hogy felelősséget kell vállalnod az egyszerű élettelen tárgyakért, pl. folyót szabályozhatsz, megóvsz egy cseppkőbarlangot az eróziótól, vagy egyszerűen csak nem nézed tétlenül, hogy a környezeted lassan szeméttel telik meg, és teszel valamit az ügyben, mondjuk megszervezed a hulladék gyűjtését és újrahasznosítását. Ha már ezen is túl vagy, el kell kezdened törődni a saját szellemi mivoltoddal, és fejleszteni a személyiségedet, nagyobb képességűvé és tudatosabbá, segítőkészebbé válni, tökéletesedni, olyan saját magaddá lenni, akire önkéntelen is tisztelettel, mintegy példaképként gondolhatnak az emberek. Végül pedig nem kerülheted ki a vallás, vagy a filozófia kérdését sem, és ezen a téren kell döntéseket hoznod.
Még valami: a felelősség az NEM hibásnak lenni, hanem hajlandónak lenni okozni valamit. És ez -ha még oly alacsony, vagy fel sem ismert szinten is- de akkor is folyamatosan fenn áll, ha nem tudunk, vagy nem akarunk tudni róla, egész egyszerűen az által, hogy létezünk. Felvállaljuk, tagadjuk, lefitymáljuk, halogatjuk, vagy menekülünk előle, de végső soron megkerülhetetlenül a miénk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!