Lenne esetleg olyan aki hasonló (öngyilkossági) tudattal küzd mint én? És beszélgetne is velem erről?

Az élet értelme nem a zenei irányzatodon múlik.

szerintem segítségre szorulsz és vedd is igénybe , mert 21 évesen ez az életszemlélet nem egészséges .

Több infóra van szükség ahhoz , hogy érdemben bár ki is tudjon segíteni és az erre nem alkalmas .

Ha többet szeretnél , már pedig miért ne ?!, kérj segítséget :akár a házi dokidnak mesélj és Ő talán tud segíteni - valahova beutal , ha nincs fizetősre mód.

Igaz nem tudom létezik e ilyen fajta segítség , de 1 próbát megér , gondolom a szüleidre nem számíthatsz , hiszen akkor már nem küzdenél ilyen gondokkal !

Jóindulatból mondtam ezeket , hiszen nem oltásra van szükséged , hanem segítségre.

Sajnos más nem jut az eszembe. :)

szia. én szívesen beszélgetek veled erről. ha jól értelmezem szoktál öngyilkosságra gondolni. én is. azt mondják ez öröklődik. nekem az apukám lett öngyilkos. neked a családban történt ilyen? igazából én magamat sem értem, nincs annyira rossz életem. csupán önbizalomhiányos és döntésképtelen vagyok.

megkérdezhetem, hogy milyen testi betegséged van?

egyébként szerintem mindig van valamiért élni. vannak mélyebb pontok, de ezekből mindig ki lehet mászni. akarat viszont kell hozzá. javasolnám, hogy hallgass mesterkurzusokat (Csernus, Müller, stb.) szerintem az élet legnagyobb igazságait mondják el.

tehát ha te feladod, és azt gondolod, hogy ennél jobb nem lehet, akkor nem is lesz. az elhatározás az első lépés. családoddal milyen viszonyban vagy? egy jó család pl már is egy áldás:) egyébként a magyarázat, hogy miért érzed magad jobban, amikor bezsélsz pl. azzal a lánnyal, szerintem az lehet, hogy még benned is van remény. és te is képes vagy arra, hogy jobban érezd magad. csak ne félj ettől az érzéstől:) ha gondolod privátban folytathatjuk a beszélgetést:)

Csak tájékoztatás jelleggel:

Ezzel nagyon sok ember van így. Sokan érzik magányosnak magukat, és gyakran gondolnak öngyilkosságra.

Aki előre beközli, hogy öngyilkos lesz, az (tudat alatt is esetleg, de) segítséget kér. Aki komolyan meg akarja tenni, nem szól előre, nehogy bárki megakadályozhassa.

Valamilyen szinten egyet értek, hogy aki ilyet tesz, az gyáva.

De.

Sokan nem tudják, hogy mire az ember idáig jut, az nem 1-2 óra, vagy 1-2 nap, hanem több hónap, akár félév leforgása alatt dönt így.

Az öngyik legáltalánosabb gondja nem az, hogy utálja az életet, hanem reménytelen a helyzete.

A lehetőségét, esélyét sem látja annak, hogy jobb legyen. Az ok tehát elsősorban a teljes kilátástalanság.

És előfordul, hogy észre sem veszik, nem tűnik fel senkinek, mert nincsenek depressziós kiborulások. "csendes halott", fokozatos a folyamat.

A cselekedet kiváltó ok szubjektív, kinek mi a legnagyobb gondja. Pénzügyi nehézség, tartozások, iszonyatos anyagi helyzet...

Családi frusztráció, a helyzet javíthatatlansága...

Szerelmi problémák, amikor az ember megtalálja azt az egy embert, aki nélkül (szó szerint) nem tud élni, egyetlen személy hiánya olyan iszonyatosan elviselhetetlen lehet, hogy végül így dönt. (csakhogy tisztázzuk: a pozíciót (pl barátnő) lehet pótolni, de a személyt nem. A pozíció betölthető, az egyén nem pótolható)

A kamaszok iskolai gondjai leginkább csak átmeneti zökkenők, az esetek 65-75%-ban javul a helyzet, mikor leérettségiznek, és főiskolára mennek (feltételezem, hogy tovább tanulnak).

Szerintem nézz körül, és ha van még remény, ne add fel.

Ha valaki gyökérként viselkedik, és megbánt másokat, az is visszafordítható egy bocsánatkéréssel és egy "szia, hogy vagy, rég beszéltünk"-kel.

Olyan nincs, hogy hát csak véletlen megbántottam, eldobtam magamtól...

Inkább fogd magad (és ne engedd el :) ), és beszélj kedvesen az emberekkel, ezt általában kedvességgel viszonozzák. :)

Kitartás.