Az gáz, hogyha úgy érzem, hogy már soha nem leszek boldog?

Hát ha hiszed ha nem, régebben meg is akartam. Csak aztán kiderült, hogy se festeni, se írni, se beszélni nem tudok igazán. Nincs amiben ki tudnám fejezni magam és ez innentől eléggé nehézkes dolog. Mindenesetre az írás, ami legjobban megy, mindent amit tudtam megpróbáltam, dehát szóval nem tudtam semmivel sem jobbat alkotni mint amit egy átlag ember. Nem véletlenül FankaDelitől idéztem, valami olyasmi embernek érzem magam mint ő, csak annyi különbséggel, hogy ő ki tudja fejezni magát, tehetséges. Az életútja kb. azt mutatja számomra, hogy hát igen, akkor sem biztos, hogy sok figyelmet kapnék, ha volna bennem tehetség. Még csak annyit sem tudok elérni az ismerőseimnél, hogy figyeljenek már egy kicsit oda rá. Nem siránkozom, csak hidd el, valószínűleg te sem bírnád egykönnyen, hogy senki nem szeret és barátaid se voltak soha, az ember társas lény, a magány nemtől függetlenül fáj, ha úgy tetszik én nem fogok soha semmiben hazudni, mégis miért tenném? Magamat csapnám be vele. Ha valami rossz, az rossz, ha jó akkor jó, azt mondom mindig amit érzek, szerintem ennek van értelme.