Az gáz, hogyha úgy érzem, hogy már soha nem leszek boldog?

Lassan-lassan három éve próbálkozom már minden erőmmel kijönni a gödörből. De tényleg most már ide jutottam, hogy semminek nem látom értelmét. Úgy érzem, ha sikerülne is, most már nem számít. A gyógyszerekben nem hiszek, de úgy érzem, hogy a pszichológus sem tudna segíteni. Igazából soha nem is értett meg senki. És úgy tűnik, tényleg igazam lett: így már soha nem leszek boldog, mert vele nem lehettem és így már semmi nem olyan. Rossz ezt kimondani, de tényleg nincs már nekem távlat.

19/f

Igen, sok mindenben hittem, de már nincs erőm hozzá, beláttam, hogy a világ nem olyan amilyennek én képzeltem, számomra így viszont teljesen elértéktelenedett. Azt hittem, hogy majd nekem is lesznek barátaim, együtt ülünk majd a tűz körül, fölöttünk a csillagok stb. Azt hittem lesznek olyanok, akik megértenek, akikkel tervezhetek stb.

De nem találtam ilyen embereket, mindenki bulizni jár meg kocsmába iszogatni, de aki meg nem olyan az se olyan, aki velem tartana, akivel élményeim lehettek volna. Már másik városban vagyok és egyszerűen nem találkozom olyan emberrel, aki azt mondaná, hogy jééé itt van ez az ember... érted? mások számára én nem vagyok érték.

Miben higgyek már, amikor azok akik úgy éreztem, hogy némileg hasonlóan gondolkodtak, mind egytől-egyig gyűlöltek engem? 17 évig hittem benne és aztán minden összeomlott, azóta pedig próbálkozom felállni, de most már reménytelennek látom, mert minden ami számomra érték volt, nincs többé és nincs elég erőm hozzá hogy újat építsek, még ha lenne is, akkor mit építsek, merre menjek, fogalmam sincs.