A testi hibáitokon -amiken nem tudtok változtatni- hogyan léptek túl lelkileg?

Próbálok arra gondolni, hány számomra fontos ember szeret így ahogy vagyok, és én mennyi embert szeretek attól függetlenül, hogy milyen testi hibái vannak.

Szóval arra gondolok, hogy ezek nem olyan fontos dolgok, mint amilyennek tűnnek ebben a - látszólag - "test központú" világban.

előző! az nem épp testi, mint ahogy a kérdésben volt :) de amúgy jogos :)

nem tudom, én lehet túlságosan negatívan nézem magam és azt is hibának látom ami nem az, de ezek miatt csak magamban szenvedek, mások előtt titkolom, hogy elégedetlen vagyok, lehet sokan azt hiszik, hogy tök magabiztos vagyok, pedig sokszor nem, de vannak fontosabb dolgok, amik tényleg el tudják terelni a figyelmem, hogy a külsőmmel foglalkozzak

Mit nevezel testi hibának? Három kezed van? Vagy picit széles a csípőd vagy az egyik füled 2 mm-rel nagyobb?

Óriási különbség.

Ha csak elégedetlen vagy a kinézeteddel, az a tippem, hogy szeresd magad annyira, hogy meg tudjál bocsátani magadnak ezért! (És persze felejtsd el, marhaság az egész, lehet, hogy valaki, aki nagyon fog szeretni, nem is vett volna észre, ha nincs a kis megjelenési asszimmetria.)

Ha meg tényleg komoly a dolog, azt nem lehet elfelejteni, meg kell békélni vele, megszokni és együtt élni a dologgal.

Egy a lényeg: pocsék élete van annak, aki önmagát marcangolja, nem szabad belemenni ilyesmibe, kevés az idő ehhez.

Nincs testi hibám.

Persze kicsit nagyok a füleim,az egyik szemem picit lennebb van mint a másik, O-lábam van, stb.

ezek nem testi hibák.

Van egy ismerősöm , rögtön a középsuli után lebénult egy balesetben, miután segíteni akart valakin.

Felesége van és két gyereke...

Biztos,hogy nem könnyű székben élni, és ehhez képest mi az én fülem ?

Szóval:

Annak örülj ami van , ne azon rágódj ami nincs...

Talán ez az útja.