Önbizalom erősítés?

Szia.

Segíteni szeretnék, de úgy gondol, hogy privátban könnyebben beszélhetnénk.

Ezek nem különleges problémák, jól lehet javítani rajtuk. Bár nincs erről felmérés, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy az emberek legalább fele küzd hasonló problémákkal. Persze főleg fiatal korban, és aztán részben kinőjük. Kinőni élettapasztalat gyűjtésével lehet: megtapasztaljuk önmagunkat cselekvés közben (erre a te korodban nem sok mód adódik, mert még nem dolgozol, nem vagy önálló, főleg csak nézőként vagy passzív cselekvőként, pl. diákként, veszel részt a dolgokban, de később egyre több alkalom lesz rá) és kiderül magunk számára magunkról, hogy cselekvőképesebbek és erősebbek vagyunk, mint képzeltük.

Amúgy egy tipp: lehet, hogy semmi önbizalmad, de ez kívülről szinte egyáltalán nem látszik senkin. Nincs a homlokodra írva. Senki sem tudja, hogy mondjuk félénk vagy. Ha nem mész el egy buliba, akkor mindenki azt hiszi, hogy így döntöttél, mert nem volt hozzá kedved. (Ennek van egy olyan veszélye, hogy az ilyen emberről azt hiszik, hogy "fenn hordja az orrát", miközben pont nem.) Mivel nem látszik rajtad, hogy 0 az önbizalmad, és senki se tart alapból lúzernek (ez sincs rádírva), ezért nyugodtan tehetsz úgy, _mintha_ magabiztos lennél. És ha kicsit is sikerül ebbe a szerepbe belehelyezkedned, akkor el tudod kezdeni begyakorolni és utána meg is jön az önbizalmad, mert rájössz, hogy a társasági helyzetek nem különösebben nehezek, nem követelnek sokat.

Attól meg különösen nem kell tartani, hogy társaságban érdektelen, unalmas vagy idétlen, hülye stb. benyomást keltesz. Még időnként nevetségessé válni sem különösebben rossz dolog, mert aki tökéletlen, vagy mutatott valami gyengeséget, azt könnyebben elfogadják. A tökéletes emberek, akik sohasem botlanak meg, ellenszenvesek, mert nem igazinak, "csinált", szerepeket játszó embernek tűnnek (figyeld meg, hogy a politikusoknak is kedvenc módszerük bevallani valami "hibát", pl. hogy gyerekkorukban csokit loptak, vagy fiatalon punkzenészek voltak, vagy félnek a sötétben. Mert ettől lesznek "emberiek", és a többi ember gyengédebben viszonyul hozzájuk.) Sokkal jobban megbocsátjuk egymásnak, ha a másik hülyeségeket csinál vagy rossz valamiben, mintha tökéletes lenne. Ezért attól hülyeség félni, hogy nem vagy ügyes a társasági életben. Ha ebben a tudatban bele mered vetni magad a társasági életbe, akkor idővel úgyis gyakorlottságot szerzel. Egyébként nőként pont nem az a dolgod, hogy rendíthetetlen, sziklaszilárd és tökéletes hős legyél, hanem inkább kedvesnek és mosolygósnak kell lenned.

"Ha barátnőm hív egy házibuliba, nem merek elmenni, mert tele van idegenekkel és félek, hogy mit fognak hozzám szólni, félek, hogy magányos leszek a sok idegen ember között és rossz véleménnyel lesznek rólam. Épp ezért már a hétvégén egy másik barátnőm szülinapját is kihagytam"

Hiba. Ha nem mész el egy ilyen buliba, azzal többet vesztesz, mint amennyit veszthetnél akkor, ha elmennél. Egyáltalán, milyen veszélyek vannak egy ilyen buliban? Semmi. Nyilván nem fogsz verekedni vagy más botrányt okozni. A "legrosszabb", ami történhet, az az, hogy nem leszel a társaság középpontjában. Ezt azonban amúgy sem akarod, másrészt meg a legtöbb ember nincs a társaság középpontjában amúgy sem. A fenntartásaidról egyébként teljesen nyíltan beszélj a barátnőiddel. Sokkal jobb, ha elmondod, hogy szívesen mennél, csak félsz, mintha azt hinnék (és ezt fogják hinni!), hogy másik baráti köröd van, amit fontosabbnak tartasz, mint őket, és ezért hanyagolod őket.

Ami a boltokat, orvosokat és ügyintézőket illeti, azoktól nem kell félni. Ezek személytelen viszonyok, kb. olyanok, mintha gombokat nyomkodnál az internetes ügyintézésen. A magázás és az illem is azért fejlődött ki, hogy személytelen és tárgyilagos kapcsolatokat tegyen lehetővé az emberek között. Ha betartod az illemszabályokat, akkor sem a boltban, sem más hasonló helyzetben nem utasítanak vissza, ezért nincs semmiféle kockázat. A félelem ezektől a helyzetektől irracionális, és racionális gondolkodással mérsékelhető.

A szüleid viselkedése nem a te hibád, egyébként lehet, hogy csak a kommunikációjuk rossz, és nem is gyanítják, hogy hogyan érzed magad velük. Van egy csomó ember, aki nem akar rosszat, csak a stílusa kellemetlen. (Egyetemen lehet jól megfigyelni, hogy vannak tanárok, akiktől a fél évfolyam fél és gonosz gazfickónak hiszi, míg a diákok másik fele nem is érti, mi a bajuk, mert ők meg jó fejnek tartják. Van az illető stílusában valami, amit különféleképpen értelmeznek a diákok.)

"Jól esik, ha valaki odafigyel rám, mert az emberek 90%-a oda sem figyel rám, ha mondok valamit"

Ezzel nemcsak téged tüntetnek ki, hanem az emberek általában ilyenek. Az odafigyelés ritka, a komoly beszélgetések ritkák, a jó barátságok ritkák.

A húgod véleménye érdektelen, ő egy 16 éves kislány, mit számít, mit mond?

"Mit tehetnék, hogy kicsit helyrejöjjön az önértékelésem, az önbizalmam? Van erre valami bevált gyakorlat?"

Menj pszichológushoz és egészen biztosan számos gyakorlatot fog javasolni. Egyébként meg a tiszta, világos gondolkodást tudom javasolni. Észszerűség, logika, szemben a pánikkal és az önsajnáltatással, mindig beválik.