Hogy állítsam magam "lesz*rom" üzemmódba?
Olyan munkahelyem van, hogy több emberrel vagyok 1 légtérbe zárva. A munkafolyamat összefüggő és mivel csak 2 pasi van a teremben, így zömmel mindenhez értünk kicsit. A teremtársaim mindenkit kibeszélnek, engem, mást - a lényeg, hogy a hátuk mögött. Ez még nem is érdekelne. Kaptunk egy új teremtársat - akit ugyanúgy kicsinálnak a beszólogatással, semmibe vevéssel.
Engem azzal találnak meg, hogy rámkennek hibásan megoldott feladatokat (akkor is, ha bizonyíthatóan nincs közöm hozzá). Kérdőre vonnak, hogy miért nem jelentem be nekik ha szabadságra megyek, beteg vagyok! (pedig semmivel sincsenek magasabb poszton).
A főnököm elégedett velem, de hiába szóltam neki - túl nagy a létszám, hogy belefolyjon. A teremtársam (fiú), meg nem veszi fel a dolgokat.
Én is szeretnék ilyen lenni - mit tegyek, hogy ne vigyen el egy szívroham? Rettegve járok már be melózni, mert elég nagy létszámú pletykás, rikácsoló nőszemélyekkel vagyok körbevéve!
Köszi!
válasza::D
Bocs. Detto.
Én úgy próbálok védekezni, hogy csak a feladatommal foglalkozom, elég lelkiismeretes vagyok, hibázni így is könnyű.
Mondd azt magadban, pulykák ők és pulykául beszélnek, te nem érted, amit mondanak. Próbáld mindig a humort megtalálni, ha nehéz és bosszantó is, amit művelnek.
A rádkenős ügyben pedig - ilyenben szintén volt részem, na nem a kenésben, :D , írd le milyen feladatokat végeztél el, és mikor. Vezess róla valamilyen egyszerű, de követhető könyvelést.
Kitartást kívánok, ne vigyen el a szívroham!!!
Csak viccesen.
Aza baj, ahogy Te is én is lelkis vagyok! A lekönyvelésen már túl vagyok. Mindent rögzítek - addig próbáltak kenni - amíg nem szembesítettem őket ezzel!
Azóta már olyanokba kötnek bele, hogy miért nem szólok nekik ha beteg vagyok, szabira mentem - stb! Annyira szánalmas. Ráadásul aki nem fúj velük egy követ - kicsinálják. Rábeszélnek, direkt keresztbe tesznek ahol tudnak. Egy idősebb kollégám ezért van már harmadik hete otthon, mert retteg bejárni dolgozni.
A főnökömnek meg szóltam, de érdemben nem tett már korábban sem semmit - s ha mindig visszajárok, pont én leszek a nyafka - ami nem vagyok!
Azért köszi a tippet - igyekszem megfogadni!
válasza:szívesen. :)
Sajnos, csak ennyi tellett. Én is elkeseredek időnként az ilyen dolgok miatt. Aztán megrázom magam, felállok és csinálni kell, mert kell a munkahely, illetve a fizetés, a gyerekek rágnák a küszöböt otthon.
Sajnos, ilyen körülöttünk és egyre inkább ilyen lesz. Amíg akik tehetnének ellene - tehetetlenségből? gyávaságból? gyengeségből? - nem tesznek semmit.
Megpróbálok alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de csak addig a pontig, ami még összeegyeztethető valódi énemmel.
Nem engedem közel magamhoz az ilyen történéseket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!