Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogy lehet megtudni, hogy...

Hogy lehet megtudni, hogy depressziós voltam-e?

Figyelt kérdés

Én biztos vagyok benne... Mert oylan érzés visszagondolni mintha egy szakadék legalján lettem volna, és most visszaemlékezni is félelmet kelt bennem. Az alaphangulatom minden nap a teljes lehangoltság volt, mindennap sírtam. Nem tudtam rendesen boldog lenni... Az alap az a szomorúság volt. Nem volt oylan nyugis mint most. ahhoz képest most jól vayok... sokkal! szóval én érzem... de szeretném biztosra tudni. van erre lehetőség? valami tesz?

2012. febr. 17. 20:37

1/6 anonim

válasza:

hát figyelj, ez már egy biztos tudás, egy teszt, hogy te önmagad felismerted ezt. hogy sikerült ebből kimásznod?

2012. febr. 17. 20:41

Hasznos számodra ez a válasz?

2/6 A kérdező kommentje:

visszaszereztem a barátaim. (a magány miatt lettem depis) és szép lassan próbáltam figyelni arra mit a tapasztaltabbak mondtak nekem. átgondoltam. idővel nyitottabb lettem. és mostmár nem engedem magamnak a pesszimista hozzáállást. találtam célokat és példaképet. a célomért nem figyelek az akadályokra. mindent megteszek érte... és így már kitisztult a gondolkodásom.

2012. febr. 17. 20:50

3/6 anonim

válasza:

A depresszió az egy komoly betegség. Nem olyan, mint a szimpla szomorúság, vagy a lábrázás a TV előtt. Abból kigyógyulni, úgy, hogy közben nem is tudod, hogy benne voltál e, az maga a csoda. De kérdezd meg anyukádat, apukádat, osztálytársaidat. Ők emlékeznek e valamire, veled kapcsolatban. Ha senki sem emlékszik semmire, az attól lehet, hogy az emberek figyelmetlenek. Te akár meg is halhattál volna, és azt sem veszik észre. Hiába, ilyen gonosz a világ.

2012. febr. 17. 21:15

Hasznos számodra ez a válasz?

4/6 A kérdező kommentje:

Tisztában vagyok vele, hogy komoly betegség. De azért sikerült kigyúgyulnom mert ott volt valaki aki mellém állt, aztán elkezdtem járni ilyen beszélgetős klubba is. Átgondoltam a dolgokat és tettem érte... És senki nem vett észre semmit. a szüleimmel semmiről nem beszéltem. kiabáltam velük, rájuk csaptam az ajtót (persze aztán emiatt is sírtam) a barátaim elhagytak, teljesen egyedül voltam. csak ültem a szobámban... épp emiatt lettem depressziós.. akkoris mindig gondolkoztam hogy most vajon az avgyok-e sokszor gondolkoztam pszichológuson mert a tünetek igazak voltak rám... de nem volt rá lehetőségem mert a szüleim semmiről sem tudtak... szóval... csak emlékszem hogy mindennap legalján voltam..