Ez miért van? Én nem érzem úgy mintha valami baj lenne velem de kicsit furcsa .

Szia!

Hány éves vagy?

Figyelj, velem is nagyon sokszor vannak hasonlók:

-Én is sokszor úgy érzem, hogy különös kegyetlenséggel megölném a tanáromat, aki mindenki előtt rendszeresen megaláz, leminősít alaptalanul. Ha megtámad az utcán egy bizonyos etnikumhoz tartozó fiatalember azt kívánom, bárcsak megölhetném, megkínozhatnám következmények nélkül. Sokszor este, amikor nem tudok aludni nekem is jutnak eszembe ilyen gondolatok. De ennek tudod mi a veszélye? Az, hogy addig játszunk a gondolattal, hogy ha egyszer egy olyan szituációba kerülünk, akkor megtesszük pont úgy, ahogy képzelődtünk róla. Most gondolj bele: megölöd az osztálytársadat, happy van, meghalt, nem tud irritálni többet, de hidd el egy-kt nap múlva, vagy még az nap elkezdene emészteni a lelkiismereted. Utána börtönbe kerülsz ki tudja milyen hosszú ideig, meggyötrődsz, és egy kiégett emberként jössz ki a börtönből.Most mond meg, ér bárki is ennyit? Szard le!

-Én is nagyon hamar fel tudom magam húzni, ha olyan állapotomban vagyok.

-Én is örülnék, ha lennének olyan barátaim akikkel közös (jó) témákról tudnánk beszélni. Ezzel semmi gond, az ember arról szeret a legjobban beszélgetni, ami érdekli.

-Én is nagyon gyakran álmodok rémeket (de olyan kifacsatan rémisztőeket, kegyetleneket, stb), nincs egy olyan éjszaka, hogy ne álmodnék rosszat.

-Néha, ha már nagyon kimerült vagyok, vagy csak szimplán nagyon stresszes, feszült ideges, én is szoktam "halucinálni". Hogy mondja neked egy példát: éjszaka felébredtem, lenéztem az ágyamról (galérián alszok), és ott állt egy égő figura, nem mondott semmit, csak szinte hallottam az égés hangját, közelebb emeltem a fejem és még mindig ott volt, pislogtam egyet, még mindig ott volt. Visszafeküdtem, és csak annyit mondtam magamban, már nagyon kivagyok merülve, nagyon ideges vagyok, biztos csak emiatt van.

Az írásodból ítélve értelmes ember lehetsz (főleg, hogy fontos volt utólag kijavítanod azt a 3 hibádat) Valószínűleg ez a serdülőkorral jár, hormonális zavarok.

Ha van még kérdésed, vagy meg akarsz osztani valamit, írj még nyugodtan. :)

Ja, és én is még csak 17 éves, épp elméjű, stresszes napokkal teli fiatal ember vagyok.

Van bármi az életedben, ami sokat jelent neked? Szeret valaki? Szeretsz valakit? Van bárki, akivel érdemileg tudsz beszélgetni, az érzéseidről vagy gondolataidról?

Az alapján, amit írtál, nekem az jött le, hogy üres az életed, pl. halucinálsz és képzelődsz, hogy legyen benne bármi is, a harag és az erőszak akkor kerül előtérbe az emberek fantáziájában, ha éheznek az unalomtól, az agyuk ingerlésre vágyik, de semmi sem adja meg azt, semmi sem tünteti el az ürességérzetet.

Elképzelhetőnek tartom mondjuk, hogy nagyon koraérett vagy, - történt veled valami a múltban, ami esetleg megmagyarázná?