Depresszió legyőzése gyógyszer nélkül? (bocsi a hosszúsága miatt)

21 éves lány vagyok, 14-15 éves korom óta folyamatosan küzdök azzal, hogy tartósan rosszul érzem magam. Sokakhoz képest jó életkörülményeim vannak, rendben van a családom, vannak barátaim, tudok és szoktam is velük mindenről beszélgetni. Anyagilag is minden rendben. Úgyhogy fogalmam sincs mi okozza. Voltak démonaim, mint pl bántalmazó tanár, meg rossz kapcsolat pl. nagyszülővel, de mindenkivel mindent megbeszéltem már, és nincs bennem harag, sem rossz érzés irántuk.

Eddig talán annyira nem is volt baj, mert nem vette még át teljesen felettem a hatalmat, de mióta elköltöztem otthonról és egyetemre járok, nagyon sokkal rosszabb lett. Az utóbbi tanulmányi félévben többször is előfordult, hogy öngyilkos szerettem volna lenni, de a családom gondolata visszatart. Ha emberek közt vagyok, tudok nevetni, vidámnak tűnni, nem színlelek, csak egyszerűen mulattatnak, de belül mintha teljesen más világ lenne, mintha nem is létezne az, ami kint van. Ha jól érzem magam, akkor mindent extrémen gyönyörűnek látok, jónak látok minden embert, és nyugodt vagyok, utána pedig amennyire intenzíven jól éreztem magam, annyira rossz lesz, és sokkal több ideig.

Mivel a fél családom orvos, tudom mire megy rá a gyógyszeripar, meg sokat is voltam kicsi koromban kórházban, így semmire nem veszek be gyógyszert soha, ha beteg vagyok, vagy fáj valamim, akkor sem. Látok embereket magam körül, akik antidepresszánsokkal élnek, és undorodom tőlük. Úgy érzem, hogy az nem fogja megoldani, mert lehet hogy mondjuk a szerotonin szintet emeli, viszont az élmény nincs ott, ami kiváltja. Nekem ez nem kell. 15 -16 évesen 3 pszichológushoz is elvittek, de egyik sem segített, úgy éreztem hogy hülyének néztek, és olyan is volt, aki azt mondta, hogy mivel tudom, mitől érzem rosszul magam, így ő nem tud mit kezdeni velem.(tudtam pár konkrét okot mondani akkor még, de azóta minden konfliktust meg rossz emberi kapcsolatot megoldottam ami volt.)

Az utóbbi időben már az alvással is gondjaim vannak, van hogy 2 napig nem tudok aludni, és addig nagyon fáradtnak érzem magam, de utána elmúlik, viszont olyan is van hogy napokig ki sem tudok kelni az ágyból, az a csoda, hogy a sulit tudom így csinálni. És kezd testi tüneteket okozni, azt mondták nemrég a hirtelen sok dioptriás szemromlásra, hogy lehet lelki kiváltó oka, például hogy valamit nem akarok látni a környezetemben, de kénytelen vagyok.

Szeretném tudni, hogy van-e köztetek olyan, akinek gyógyszer nélkül sikerült ebből hosszú évek után kilábalni? Illetve hogy lehet-e ez normális? (lehet hogy mások is így élnek? Vagy a többség?)