Miért ilyen divatos most Asperger-szindrómásnak lenni?

[link]

[link]

[link]

[link]

részemről annyit még, hogy pszichiáter töltetett ki velem MMPI-tesztet, és az alapján autisztikus vagyok, de hivatalosan nincs diagnózisom csak a depresszióról.

Nem mintha bármi közötök volna hozzá, de higyjétek el, hogy nem azért kérdezgetek vagy írogatok itt ilyen témában mert annyira keménykedni vagy vagánykodni akarok, hanem mert az orvos nem mondott konkrétat (még), és én szeretnék többet tudni erről, bár látom ezen az oldalon nem sokra megyek - egyébként meg a cikkeknek meg az orvosnak hiszek NEM NEKTEK!

rosszul esik, hogy így álltatok hozzá, de nagyon örülnék ha leszállnátok végre rólam (a moderátorral az élen)

nem áll szándékomban játszani a nagy Dr. House-t, nem kell túl komolyan venni, de én úgy gondolom, hogy bélyegzés hülyeség, és nem az a lényeg hogy aspergeresnek diagnosztizálnak-e vagy audistának, hanem hogy te hogy érzed magad:) hogyan éled meg az életed, és meg vagy-e elégedve vele, környezetemben sokaknak meg van a maga kis elfogadott személyisége amit önmaga is elfogad, vagy ha nem akkor kínlódik. tök mindegy hogy asperger vagy sem, normális az ha meg vagy elégedve magaddal és az életeddel, én pl sosem tartottam magam mentálisan betegnek és nem szaladtam dokihoz, hogy valamilyen terápia után megbélyegezhesem magam, hogy nem vagyok x-y szindrómás.

1. Ha boldog vagyok és jó, tök mindegy mit diagnosztizálnak a személyiségemről

2. Ha meg nem, akkor nincs mit tétováznom, hogy beteg vagyok-e vagy sem, inkább változatok azon ami zavar.

...van aki annak cimkézi magát, mert szebb címke, mint anti szociális, gyáva, béna, stb. de szerintem ez hülyeség valljuk be. ki tartja jobbnak a másik embert akkor, ha nem antiszociális gyáva görcsös, hanem asperger szindrómás? mi értelme felnyomni egy bélyeget és szent vagy.

korábban egy közeli, öreg, családi ismerősöm nagyon az idegeimre ment és a szüleimnek is, de aztán a szüleim sajnálkoztak, amikor kiderült róla egy betegség, de engem korántsem hatott meg a dolog hisz az illető alapjába véve nem egy kedves, optimista személy. és mégis van aki a betegsége mellett is jófej és előnyeivel foglalkozik. és nem siránkozik folyton tétlenül, sajnáltatva magát, és bajait osztva:)

" A betegségek azért divatosak, mert akik "diagnosztizálják magukat", azok legalább ennyiben különlegesnek érzik magukat, ráadásul ez beszédtéma és mentség. "

Egy mentális betegség, vagy rendellenesség nem menő! Sosem volt az, és nem is lesz!

Fontos: ORVOS DIAGNOSZTIZÁL! (Tehát még csak nem is pszichológus - orvos.)

Ha valaki jól érzi magát a bőrében, eléri a céljait, erős, a problémáira talál valóban hasznos megoldást, akkor kutya baja!

Ha viszont nem, akkor baja van. Tök mindegy, hogy van-e DSM/BNO kódja a bajának, hogy az épp az AS vagy más, akkor is segíteni kell neki. Neki pedig felelőssége, hogy segítséget kérjen megfelelő mentálhigiénés szakembertől, segítőtől, pszichiátertől. Találnak terápiát, vagy gyógyszert, és megoldják, hogy jobb legyen. Ennyi.

Aki alábecsüli ezeket a dolgokat, az vagy nem tud a bajáról, vagy nem volt még neki.

" ...van aki annak cimkézi magát, mert szebb címke, mint anti szociális, gyáva, béna, stb. de szerintem ez hülyeség valljuk be. ki tartja jobbnak a másik embert akkor, ha nem antiszociális gyáva görcsös, hanem asperger szindrómás? mi értelme felnyomni egy bélyeget és szent vagy. "

Más az, ha valaki mentségként használja a problémáját, és más, ha gyógyulni, fejlődni - jobban lenni - akar.