Ez hiperérzékenység? Asperger? Vagymi?

Hát, én is hasonlóan viselkedek, és ugyanerre a diagnózisra jutottam a saját kútfejemből. Eddig úgy ítéltem meg a helyzetet, h rajtam kívül kb mindenki hülye, vagy épp fordítva és ezért baromira szarul éreztem magam, meg persze osztálytársaim is boldogítottak.

Általánosban nekem is nagy jövőt jósoltak. sőt :)

Most meg lehet, h megbukok :D

De nem nagyon izgat...

Bármi is legyen a bajod/bajunk, asperger vagy sem, igazából nem is baj vagy betegség, csak másfajta gondolkodás. Ezért nem változnod kell, hanem elfogadni magad és akkor eltűnik a szorongás stb. Persze a legtöbb ember ezért nem fog kedvelni -az őszinteség miatt- de csak azzal a kevéssel érdemes foglalkozni, aki tényleg a barátod.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: ha aspergered van, vhonnan örökölnöd kellett vagy vmi nagy megrázkódtatáson átesned kiskorodban, esetleg mindkettő.. Elvileg ilyen 3-6 év körül a legszembetűnőbb, tehát ha akkor sem voltál átlagos, akkor valószínűbb. Persze én nem sokat konyítok hozzá, csak 1-2 napja erről olvasgatok :D

Szia

Szerintem sem biztos a hiperérzékenység, vagy az Asperger (bár ez ennél összetettebb és nem is ismerlek ezért ezt nem jelenthetem ki 100%ra), egyszerűen csak más vagy.

Igazából mindegy is, mert hidd el, nem változtat semmin ha tudod a jelenség nevét. Attól te még ugyanaz maradsz.

Viszont teljesen megértelek, én is sokat szenvedtem a középsuliban a személyiségem miatt. Idővel könnyebb lesz. Több lesz a szabadság, kevesebb embernek kell megfelelni, nem kell annyira elrejteni az igazi énedet.

Ugyanezt csinálom én is, nincs is egyetlen igaz barátom sem.

Szeretnék, de valahogy mindig volt valami problémám azzal, aki közeledett felém. Sokszor épp csak annyi, hogy túl átlagosnak véltem magamhoz képest, ezért nem nyíltam meg neki, amit nem tűrt el a végtelenségig.

Sokáig azt hittem nincs igazam egyszerűen csak nagyra vagyok magammal vagy nem veszem észre a másokban rejlő értékeket. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem így van... pedig az a variáció talán jobb lett volna. Így sokkal rémisztőbb.

Csak annyit tudok neked mondani, hogy fogadd el magad, mert csak akkor tudod majd használni a "képességeidet".

Hatalmas közhely, de: amíg te nem fogadod el önmagad, addig magadat sem tudod elfogadtatni másokkal és ők sem fognak elfogadni.

Remélem valamennyire sikerült érthetően írnom, mert már magam sem tudom mióta vagyok ébren és ilyenkor nem vagyok valami összeszedett.

Most veszem észre a kérdést sem épp tegnap írtad ki :)

Megkérdezhetem mi történt azóta? Változott valami?

Kaptál választ a kérdéseidre?

Én hiperérzékeny vagyok, sokáig azt hittem, rossz bolygóra pottyantam, mert mindent másképp látok, mint a többi ember, ami miatt engem néznek idiótának, miközben ők a hülyék. Nagyon szorongok, akár egy olyan dolgotól is, hogy be kell mennem a postára felvenni egy csomagot vagy hasonlóak. gyakran megsértem az embereket az őszinteségemmel, képtelen vagyok a hazugságot, ármányt, intrikát felfogni, számomra, idegen és érthetetlen. Személyiségem pozitív fejlődése végett, olyan munkahelyekre kényszerítettem magam, ahol idegen emberekkel kell foglalkozni, ez nagyon sokat segített nekem a szorongás leküzdésében. Ma már sokkal jobb a helyzet. Ami furcsa, hogy képtelen vagyok kapcsolatokat ápolni. Nehezen barátkozok és már évek óta nem is teszem. Van egy legjobb barátnőm még általános iskolából, és kizárólag azért tudunk olyan jó barátok lenni, mert ő is hiperérzékeny és így jól megértjük egymást, van egy teszt hiperérzékenységre, ahol kiderült, h nem a legdurvább kategóriába esek (megkeresem és idelinkelem). Érdekes, hogy nagyon gyakran érzem az életet értelmetlennek, a társadalmi elvárásokat baromságnak pl. házasság, amikor mindenki elválik. Gyakran érzem végleges megoldásnak, ha megölöm magam, viszont azért nem teszem, mert nagyon féltem a szeretteimet, iszonyatosan belerokkannának, de tény, h várom a megfelelő pillanatot. Semmi elkeseredés nincs ebben az elhatározásomban, csupán ezt érzem megoldásnak, hogy ne szenvedjek tovább, amiért én mégis olyan más vagyok. Én is néztem az Asberger-szindrómát, de nekem nincsenek kényszeres cselekvéseim, mozgászavaraim és simán szemezek bárkivel. Viszont nagyon egyedül vagyok, úgy érzem soha nem fogom megtalálni a páromat, mert vagy rosszabbak vagy jobbak nálam, senki sem épp hozzám való. MijauHsp nicken én is kommentáltam, amikor megcsináltam a tesztet, nekem 75 pont jött ki.

[link]