Mi történik velem?

Érdekes egy szituáció, de nem vagy egyedül. Milyen véletlen, én is hasonló problémákkal küzdöttem érettségi tájékán. Előtte versenyekre készültem, nem akadt, olyan kihívás, amin ne tudtam volna diadalmaskodni, úgy éreztem, hogy egy félisten vagyok. Barátaimmal megszakítottam a kapcsolatot, és szabadidőmben nyomtam a gépet, mint egy eszeveszett állat. Ezt követően a testem jelezte, hogy ez nem jó, de először nem tudtam, hogy miért is jött elő. Elmúlt az érettségi(93 % ra teljesítettem, fel is vettek egyetemre), de újabb tüneteket produkált a testem, bejártam mindenféle orvost, s senki sem talált semmit, majd eljutottam egy pszichológushoz, aki megállapította, hogy mi is az igazi bajom. Nevezzük ezt céltalanságnak, vagy tétlenségnek. Én úgy küzdöttem le, hogy délelőtt, vagy délután (amikor volt időm) elmentem egyet sétálni, beültem egy kávéházba, felkerestem régi barátaimat és újakat is kötöttem. A sport az egyik legjobb módszer a céltalanság ellen, én nyáron van, hogy napi 20-30 km is tekerek.

Ami pedig nagyon fontos, hogy azért gondolod, hogy nem tudnál teljesíteni egy nő mellett, mert az előző kapcsolatod 14 éves korodban zátonyra futott, hát gondolj bele, akkor még gyerek voltál. Én, mióta megváltoztattam életfelfogásomat sikereket érek el az élet minden területén.