Hogyan lehetne nagyobb önbizalmam?

nekem is nagyon fura volt, de egyik pillanatról a másikra változtam meg 'látványosan'. egyszer csak azt vettem észre, hogy barátnők hívnak maguk mellé leülni és már nem csak azzal az egy lánnyal voltam, akivel valójában nem is szerettem volna (meg 2 másikukkal voltam még jóban, de ott meg lyan fölösleges voltam..tudjátok, mikor ők ketten már annyi amennyi kell, plusz egy fő meg már terhes..) és aztán az egy eset után annyival könnyebb volt.

bár nekem azért más, én örülök, ha valaki odajön hozzám, legtöbbször azért örülök.

szerintem neked is ezzel kéne leginkább megpróbálkozni: talán azért jössz zavarba mert attól félsz, hogy olyat mondasz amit nem kéne, megbánnád.. de néha az a legjobb, ha vmi hülyeség szalad ki a szádon. gondolj arra, milyen jó lenne beszélgetni vele, kicsit mélyebben mert az milyen jó, vagy nemistudom, de hátha megered a nyelved.

detejóég, most gondolok bele..beléd, öngyilkosság?!!? szerintem is szép halál ha elaltatjuk magunkat, de várj vele még jópár évet!

de ezek miatt a szar évek miatt még nem kell eldobni a jövőt...

tavaly én is naponta sírtam. bár mögöttem állt egy anyu egy nővér egy család. könnyebb volt, de neked se lehetetlen egyáltalán.

:( ha jól esne szívesen beszélgetnék veled. tök jól tudok többieket szapulni a másikkal, azmeg jólesik az embernek =):D

fel a fejjel, komolyan!!!!

énistizenhatéveslányvagyok.

Szia, az első válaszolót annyival szeretném kiegészíteni hogy inkább sportolj valamit. A hobbik nagyon kellemesen elterelhetik a figyelmedet a problémáidról, viszont neked nem erre van most szükséged, hanem hogy magadra tudj koncentrálni. A lényeg, hogy minden edzés végére ha rendesen hajtottál olyan kellemes fáradság érzés tölt el, hogy egyszerűen nem lesz erőd a problémáiddal foglalkozni, és rá jössz hogy nincsenek is valójában:) Nem utolsó sorban pedig körülvehet egy nagyon jó társaság, akikkel önfeledten fogsz tudni beszélgetni edzés után, hiszen a túlzott gátlátososságodra se lesz nagyon erőd:) Ha jobban megismeritek egymást 'testvériség' hangulata is lehet a dolognak. Ha pedig van egy nagyon jó társaság akikhez mindig vissza mehetsz, az iskolai kapcsolatokat is sokkal könnyebben fogod tudni kezelni, hiszen nem függ tőle semmi.

Ettől függetlenül nem tudom melyik sport lenne szimpatikus, de javasolnám a karatét, hihetetlen jellemformáló hatása van, és nagyon sok olyan korú lány csinálja mint Te, egyáltalán nem kell megijedni tőle:)

Igen, ezek onértékelési problémák! Nincsnek barátaid, mert nem lehetnek. Ha Te saját magadat nem tudod elfogadni, akkor mondd meg, mások hogyan fogadhatnának el? Sehogy!!

Ne másoktól várd el azt, hogy noveljék az onbizalmadat. Saját magadnak kell rájonnod, hogy mi tesz Téged boldoggá és minek tudsz orulni. Egyszóval ahhoz, hogy jobb életed lehessen, saját magadat kell megismerni! Egyedul! Megismerni és elfogadni! Majd ezután jonnek csak a barátok, és minden.

Azt javaslom, tuzz ki magad elé egy célt, amire tényleg vágysz! Képzeld el, hogy a Tiéd, és minden nap boldogsággal tolt majd el, s tudni fogod, hogy érdemes élni ez miatt!

Sok sikert!

" az első válaszolót annyival szeretném kiegészíteni hogy inkább sportolj valamit. A hobbik nagyon kellemesen elterelhetik a figyelmedet a problémáidról "

ILYEN HÜLYE TANÁCSOKAT!! A PROBLÉMÁKAT NEM TERELNI KELL HANEM MEGOLDANI!! én is hasonló cipőben járok..

Velem is ugyanez a helyzet...:(

Én is zárkozott vagyok, nemigen szeretek beszélni, mert félek hogy rosszat mondok, ha hozzám szolnak, zavarba jövök, s vagy nem mondok semmit, vagy csak hebegek-habogok.

Ezenkivűl kisebbségi komplexusom is van, nem szeretek társaságban lenni, menekülök minden olyan helyről ahol sokan vannak..

Fősulira se járok be emiatt nagyon,mert már kb azon röhögnek, hogy én egyedül vagyok.

Bár én nem vagyok annyira depis, meg öngyilkos se akartam lenni, de csak a barátom miatt, meg család miatt.

Nemtudom, nekem sokkal többet segitene, ha beszélgethetnék olyan emberekkel, akikkel ugyanez a helyzet..

Szerintem többet segit, mint egy pszihologus, könnyebben tud egymásnak segiteni 2 hasonlo helyzetű ember, aki ugyanazokat éli át, mint egy pszihologus, aki csak könyvből tanulta az egészet..!

Én ugy érzem, ez segitene nekem, csak nem nagyon találok ilyen embereket, mivel ugye ők se szivesen járnak ki..!

Gondoltam, elmegyek vmi csoportterápiára, csak eddig nem nagyon találtam ilyet- igaz, eddig csak neten keresgettem.

( ha van itt valaki, aki hasonlo gondokkal küzd, és szeretne beszélgetni, az irjon , s felvehetjük a kapcsolatot)

19/ L

Én szívesen beszélgetnék veled, nekem is jó lenne:

e-mailban megírhatnád az msn címed (ha van)

sstddv@gmail.com (ez nem az msn címem)

várom a válaszod