Normális, ha sírással vezetem le a feszültséget?
Elég zűrösek a hétköznapjaim, mint ahogy szerintem mindenkinek. Rengeteget tanulok, ez miatt pedig keveset alszom, és sokszor alig van időm valami szórakozásra. Ilyenkor a feszültségemet valahogy le kell vezetnem, én pedig ezt sírással teszem meg. Ez normális? Mert kicsit olyan, mintha depressziós lennék, pedig nem. Semmi családi, szerelmi vagy baráti problémáim nincsenek, családdal remekül kijövök, ahogy a barátokkal is, nincsenek ellenségeim sem, akik miatt idegeskednék és egyenlőre szerelem terén is boldog vagyok.
Szóval ez így normális?
A sírás teljesen természetes emberi megnyilvánulás. Nem is értem mért kérdezed ezt, hogy normális-e. Épp olyan normális, mint a nevetés ha valami boldogság ér minket.
Örülj, hogy ki tudod sírni magadból a fájdalmat és a bánatot...így megkönnyebbül szíved, lelked. Tovább tudsz lépni és könnyebb lesz. Az lenne a baj, ha nem tudnál sírni...nehezebben viselnéd mindezt.
"Normális, ha sírással vezetem le a feszültséget?"
A sírásnak ez a biológiai funkciója, ergo normális.
"Mert kicsit olyan, mintha depressziós lennék, pedig nem."
Le kellene már szokni arról, hogy mindenki pánikbeteg, depressziós, GAD-os, aspergeres, antiszociális, meg mittudomén még mi akar lenni. Mi ebben a buli?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!