Álmodozó, gondolkozó típus vagyok, de nagyon. Betegség?

Azt látom magam körül, hogy az emberek még 5-10 percre is elfoglalják magukat, zenét hallgatnak a zenére odafigyelve vagy olvasnak. A metrón a legtöbbször az összes ülő ember kezében van valami, ha mégse, akkor az illető félálomban van. Úszni se sokan járnak egyedül, ha mégis, akkor unják magukat.

Ezzel szemben én nemhogy 5-10 percig elvagyok, hanem mondhatom, egyik hobbim az elgondolkozás. Kiskorom óta - semmi túlzás: mióta Őseim engedték - eljártam sétálni, közben elgondolkoztam. Közlekedés alatt elgondolkozom. A sportok közül az úszást, a kocogást és a bringázást szeretem legjobban, ezek alatt is élénken jár az agyam. Itthon is néha csak elfilozofálgatok, nem csinálok semmit.

Ráadásul én nem embereken. Nem az életemen, vagy ha mégis, akkor azon belül nem az emberekkel való kapcsolatomon. Mondjuk én emberekről nem is túlzottan szeretek beszélni. Környezetvédelmen, városrendezésen, egészségvédelmen, közlekedésen, előzőeken hogyan javítanék, én mit csinálnék máshogy - tehát egyik fő eleme a gondolkozásaimnak a tervezés. Ha valamelyik érdeklődési körömmel kapcsolatban pl. láttam valamit, elmentem vmi mellett, akkor azzal a dologgal kapcsolatban kisjeleneteket kreálok. Elképzelem, hogy beszélgetek másokkal - persze ez csak elképzelés, tudom, hogy nincs ott senki. Mondjuk az egész elgondolkozásom ilyen, hogy elképzelem, hogy beszélek valakihez, valakikhez. Ritkábban azt képzelem el, hogy beszélek az egyik barátnőmhöz, mintha előre tervezném, mit mesélnék neki.

Ha mégis embereken gondolkozom el, akkor a XX. sz. vége - XXI. sz. problémáin, mint családok elhidegülése, emberben való bizalom eltűnése, vagy ha van bizalom, az azzal való visszaélés. Egészségünk és bolygónk rombolása. Itt még van reményem, hogy ha családom lesz, akkor a családon belül tehetünk majd mindezek ellen.

Mi a betegségem, vagy mi lesz, ha még nincs?

19/L