Mániákus depresszió, skizofrénia, vagy egyik sem?

ez egy erőteljes hangulatingadozás. Ha tudsz tanulni, dolgozni, szeretni, kommunikálni másokkal rendesen, akkor szerintem nem kell semmit csinálni, ilyen a természeted.

Ha ezekben akadály (ami úgy tünt nem , hanem csak zavaró , hogy ingadozik a hangulatod), de ha akadályoz valamiben, akkor jó lenne egy pszichológussl megbeszélni. (a pszichiáter nem kérdez semmit, teletöm gyógyszerrel, amit egy életen át szedhetsz) a pszichológus talán megtalálja az okokat, ami miatt ilyen labilis vagy, és akkor harmonikusabb lehetsz.

Nem tudom, hogy konkrétan mániás depresszió, hangulat ingadozás vagy valami más-e a neve ennek az állapotnak, de NEM SKIZOFRÉNIA. Skizofrénia akkor lenne, ha látomásaid lennének - olyan embereket látnál és hallanál, akik nem léteznek, hangokat hallanál a fejedben, amelyek kényszerítenek valamire (pl. arra, hogy valakit bánts), céltalanul járnál-kelnél az utcán, mikozben csettintgetsz/futyulsz/kohogsz és azt hiszed, hogy éppen a titkos szolgálat titkos embereinek titos uzenetet adsz így át... és még sorolhatnám. Apám skizofrén, így sajnos otthon vagyok a témában.

Amúgy lehet, hogy csak túl sok idod van gondolkodni, azon filozofálni, hogy boldog vagy-e és túlságosan beleéled magad ebbe. Én is voltam hasonló állapotban, amikor befejeztem a sulit, de nem volt munkám és egész nap csak az élet értelmén agyaltam és azon, hogy vajon boldog vagyok-e, boldog leszek-e és amikor ezen járt az eszem, akkor rádobbentem, hogy milyen sivár az életem - se kapcsolatom, se munkám, se saját pénzem, és így bele szomorodtam és depis lettem. Aztán rájottem, hogy milyen jó, hogy egészséges vagyok, vannak a kornyezetemben emberek, akik szeretnek és újra jó kedvem lett és ez így ment korbe-korbe. Utána szerencsére találtam munkát és nincs idom sem kedvem hangulat-ingadozni :)