Mennyire súlyos ez a pánikbetegség, milyen megoldások vannak?
Megpróbálom a lehető legrövidebbre fogni, és bár vannak hasonló kérdések, melyekre a válasz az emetofóbia volt, kicsit szerintem mégis más az én helyzetem.
Engem például nem zavar, ha valaki hány. Ugyanakkor gyerekkoromban (általános iskola 2.-3. osztály) jelentkezett először; nagyon izgultam suliba menet előtt. Kezdetekben nem tudtam enni reggelit. Aztán a gimnáziumban már gyakran hánytam iskolába menet előtt. Volt, hogy csak a "biztonság kedvéért", hogy út közben, vagy a suliban ne kelljen annyira. Rengeteg dolgot kipróbáltam már, lépésről-lépésre (zacskót vittem, tic-tac, stb.). Egyes események előtt lejátszom magamban, hogy mi van, ha hánynom kell, mit fognak szólni az emberek, főleg akik ismernek és nem csak egyszer megyek hozzájuk. Mert először még csak-csak kimagyarázza magát az ember, de másodszor már furcsa, hogy ha megint hánynék...
Szüleim támogatnak mindenben, és mint kiderült ők is hasonló tünetekkel szenvedtek gyermekkorukban, talán édesapámé volt súlyosabb. Azzal nyugtattak, hogy idővel elmúlik és túl leszek rajta.
Közben egyetemre kerültem, és igaz, hogy már lényegesen jobban tudom kontrollálni a dolgokat (10 éve szenvedek már emiatt), de még mindig elő-elő jön. Főleg az új, vagy ritkán előforduló, kihívásokkal teli helyzetekben. De azt vettem észre, hogy már nem is igazából magától a megpróbáltatástól félek, hanem attól, hogy mi van ha hánynom kell. Hiába ismertem ezt fel, sokszor nem tudom az agyamat szabályozni...
Ha elengedem magam, és laza vagyok, feloldódom, akkor nagyon jól érzem magam, és mindig sikerrel nyugtázom a napot, hogy "na ugye, így is lehet ezt".
Nagyon szeretném, hogy túl legyek ezen az időszakomon, és 100%-os teljesítményt nyújthatnék mind az iskolában, mind a magánéletben.
Szüleimmel is tökéletesen meg tudom beszélni a dolgot, lehet egy pszichológus is segítene, de utóbbi az árak miatt sokkal elérhetetlenebb.
Más is küzd ilyennel, vagy ehhez hasonló tünetekkel? Tudnátok esetleg valamilyen megoldással szolgálni?
F/20
válasza:Kedves egyetemista!
Orvos látott már? El kellene menni hozzája. csak a háziorvoshoz. Ő majd megítéli, hogy saját hatáskörében tud e a bajodra megoldást? Ha pedig nem, akkor beutal pszichiátriára. Nos, ő a szakorvos. Ő írhat terápiát, gyógyszert, nyugtatót, ingyen pszichológust. Ami kell. Csak lépjél. Ne sza.rozzál még évekig. A pszichiáter bárhova beutalhat, ahova jónak látja. És ingyér. Milyen egyetemre is jársz?
Ha nem gond megőrizném az anonim jellegét a kiírásnak, nem szeretném, ha bárki rámismerne (bár a családtagokon kívül talán 1-2 ember tud még erről). Szerintem a leírás szempontjából nem is releváns információ; ha valamit mégis számítana, akkor Pesten járok egy neves egyetemre. Még 10-12 évesen voltunk háziorvosnál, azt mondta majd kinövöm... Őszintén szólva gyógyszeres kezelésnek nem akarom semmilyen módon alávetni magam, mert egészen biztos vagyok abban, hogy az a szellemi teljesítőképességem rovására menne.
Legvégső esetben szeretnék csak ilyen segítséghez nyúlni, főleg azon megoldások érdekelnének, amiket orvos nélkül sikerült eszközölni a hasonló cipőben járó embereknek :/
válasza:Ez kétlem, hogy pánikbetegség....
És azt nem értem, hogy mért hagyták a szüleid és TE, hogy 10 éven keresztül szenvedj?!! Már rég el kellett volna menned. Nem tudom miféle megoldást akarsz hallani, mert a pszichológus tényleg jó lenne első lépésnek, viszont ha nem akarsz/tudsz ezért fizetni, akkor marad az a lehetőség, hogy elmész a házidokidhoz. "...gyógyszeres kezelésnek nem akarom semmilyen módon alávetni magam, mert egészen biztos vagyok abban, hogy az a szellemi teljesítőképességem rovására menne." Ezt meg tudom cáfolni, ugyanis négy év antidepi szedés után semmivel sem lettem tompább... Ennek ellenére én sem vagyok gyógyszerpárti tényleg nem tökéletes megoldás, de egy ideig vagy valami terápia kiegészítéseként jól jöhet. Ha a házidokid egy pszichiáterhez küld, aki tegyük fel írni akar gyógyszert, nyugodtan megmondhatod neki, hogy ha nem elengedhetetlen, akkor inkább nem kérsz vagy elviszed a receptet és kidobod. Ennyi. Ettől függetlenül pszichológushoz elküldhet és máris ingyen van :) Ennyi!
Egyébként szerintem inkább pszichiáter kéne neked.
És még egy személyes tapasztalat: fontos az iskolai teljesítmény meg egyebek...de sokkal fontosabb a szórakozás és a barátok. Volt amikor én is megfeledkeztem erről...Hobbizz, bulizz, légy társaságban többet és tanulj annyit, amennyi őszintén jól esik. szerintem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!