Szerintetek van valamilyen szindrómám?
Szóval jellemezném magam?
- ha valaki megbánt,nem mondok semmit,csak elmosolyodom,de belül (elnézést a kifejezésért) k*urva ideges leszek,és irtó dühös.
- anyukámmal gyűlölök ölelkezni,rosszul érzem magam,ha megölel
- utálom,ha csalódnak bennem,számomra a lehető legroszabb érzés a világon
- apukámnak szeretnék minden téren megfeleni,bár ő mindig megjegyzéseket tesz a megjelenésemre,lelotyóz... stb
- van olyan,hogy egy rossz dologra,kellemetlen szituációra gondolok,és csak belelovalom magam,megszünik a külvilág,és azon gondolkozom,hogy lehettem ilyen szerencsétlen,szégyenérzetet érzek magam miatt
- a tanáraimnak is szeretnék megfelelni maximálisan,bár osztályfőnököm szerint én zülött vagyok,rossz hatással vagyok a barátaimra,és az egyik barátom anyjának le is kisk*rvázott szó szerint,és még a családomat is kibeszélte. ez irtózatosan rosszul esik,de inkább elfolytom magamba a dühöm,és magamat okolom,legszívesebben meghalnék,mert ugye csalódot bennem.
-szeretném,ha mindenkinek tetszenék,tökéletes akarok lenni,bár amikor belenézek a tükörbe elkap a sírás.
-sokszor majdnem elsírom magam,de szerencsére sikerül visszafolytani,mert rájövök,hogy vannak körülöttem.
-ha itthon vagyok fél-1 órán át is képes vagyok az ablakban ülni,bámulni a semmibe, a jelzőlámpák villogásába. ilyenkor magamon gondolkozok,hogy milyen béna voltam ma,és szeretnék láthatatalan lenni,esetleg öngyilkos.
- a barátaim úgy ismernek,hogy laza vagyok,jókedélyű,nagyszájú,aki nem vesz mindent a szivére,kicsit bunkó.Ez nem igaz,csak ilyennek mutatom magam. Elég egy szó,és belülről romokban vagyok,csak mint már említettem nem mutatom ki.
- az emberek 90%-át unszimpatikusnak tartom,és nem érdekelnek.
- kifejezéstelen az arcom,ha sétálok,a gondolataim valahol valamilyen álomvilágban vannak.
Így a leírtak alapján,szerintetek van valamilyen szindrómám/problémám? Ha igen,mit tehetnék? Bocsi,hogy sokat írtam.
Ezt nevezik kamasz szindróma. Amit leírtál olyan, mintha a fiam írta volna. Annyi különbséggel ha valaki megbántja hétméteresre nyitja a száját.
Ővele a tanárai meg vannak elégedve, barátai anyja sem mond rá semmi rosszat. Csak velünk szülőkkel meg a testvérével otromba.
Majd kinövitek!
Szia! ez ún. élet-szindróma. Nem lehet ellene tenni, de túl lehet élni.
"az emberek 90%-át unszimpatikusnak tartom,és nem érdekelnek."
szvsz. -ezen próbálj változtatni, megértéssel, figelemmel fordulni az emberek felé, mégha unszik is. Hidd el, hatás-ellenhatás törvénye szerint - Téged is jobban megértenek majd és elfogadnak. És ez már majdnem szeretet.. ebből lesz... és az jó.
üdvözlet!
Dependens személyiségzavar
„Fontos számára a többiek egyetértése, szeretete, és az, hogy mások kedvében járhasson. Személyiségének középpontja másokban van, magatartását hozzájuk igyekszik illeszteni. Magára maradva szinte megbénul. Úgy rendezi be az életét, hogy folytonos megerősítést, támogatást kapjon. Hajlamos önmaga lekicsinylésére. Hamar alárendeli magát mások akaratának, megalázkodik, udvarias, egyetértő, szelíd. Lemond vágyairól!...” "...Domináns szülők engedelmes gyerekei voltak. Passzivitásuk miatt másokra hárítják a felelősséget, mert nem képesek önállóan működni, mert nem mernek önállóan működni. Nem tudják élvezni az életet, könnyen elbizonytalanodnak."
Ezt támasztja alá amiket írtál:
"ha valaki megbánt,nem mondok semmit,csak elmosolyodom,de belül (elnézést a kifejezésért) k*urva ideges leszek,és irtó dühös."
"utálom,ha csalódnak bennem,számomra a lehető legroszabb érzés a világon"
"apukámnak szeretnék minden téren megfeleni,bár ő mindig megjegyzéseket tesz a megjelenésemre,lelotyóz... stb"
"a tanáraimnak is szeretnék megfelelni maximálisan,bár osztályfőnököm szerint én zülött vagyok,rossz hatással vagyok a barátaimra,és az egyik barátom anyjának le is kisk*rvázott szó szerint,és még a családomat is kibeszélte. ez irtózatosan rosszul esik,de inkább elfolytom magamba a dühöm,és magamat okolom,legszívesebben meghalnék,mert ugye csalódot bennem.
-szeretném,ha mindenkinek tetszenék,tökéletes akarok lenni,bár amikor belenézek a tükörbe elkap a sírás.
-sokszor majdnem elsírom magam,de szerencsére sikerül visszafolytani,mert rájövök,hogy vannak körülöttem."
Nem mered kimutatni az érzéseidet mert aggódsz mi lesz, mit fognak gondolni rólad. Ez pedig egyenes út a mentális betegségek felé. Elsősorban magadnak felelj meg!
Belinkelem amit egy másik kérdésre írtam:
http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ker..
Dec.1., 21:27
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!