Létezik tudatos skrizofrén- (beteg)?

Vigyázz, a skizofrénia nem azonos a többszörös személyiséggel, hanem az érzéseid és cselekedeteid közötti összhang felbomlása. A skizofrén általában nem vesz tudomást betegségéről, ez a gondolkodásban megfigyelhető tünet is.

Akire gondolsz, a multiplex személyiségzavar, ahol valóban több személyisége van egy embernek, amik között váltogat. Külön emlékei, külön nevei vannak, sőt szélsőséges esetben olyan eltérő viselkedésformákat mutat, hogy egy profi színész sem tudná jobban eljátszani a két "szerepet" - ami tudatkutatás szempontjából elgondolkodtató. Előfordulhat, hogy egyik személyisége jobbkezes, míg a másik bal.

Ezek a személyiségek általában tudnak egymásról, szélsőséges esetben nem (főleg ha sok személyiségre esik szét, akár száznál is többre).

Egyetértek az elsővel.

Ha úgy érzed súlyos a helyzet érdemes orvoshoz fordulni, addig is próbáld meg összehozni a két személyiséget. Próbáld őket egybeolvasztani, egyesíteni. Lényegében az orvosok is így kezelik, megpróbálják egybeolvasztani a különböző személyiségeket, persze ez egy hosszas folyamat is lehet.

Én szüleimmel éltem/élek apám rengetegszer ver(t) és sokszor én is úgy érzem két részem van. Az egyik törékenyebb és folyton csak sírna, a másik erősebb és bizonyos helyzetekben átveszi az irányítást (ez egyfajta tudatalatti dolog lehet, hogy ösztönösen védjem magam) és ez a másik olyan dolgokra is képes lenne ha nagyon muszáj, amik hallatán a másik elsírná magát. Ezt persze az adott helyzet hozza elő és teljesen normális, ez még nem több személyiség. Ez mind én vagyok, ilyenkor inkább az erősebb, védelmező felem mondja magamnak, hogy mit kell tennem, hogy túléljem.

Ha nálad is hasonló akkor az egyáltalán nem komoly, de ha akarsz beszélgethetsz róla pszichológussal.

Egyébként az elég gyakori, hogy ha valakit bántalmaztak gyerekkorában akkor tudatosan kettéválasztja magát és létrehoz egy erősebb "ént". De ez általában nem vészes dolog és nem tényleges többes személyiség.

Szóval igen, létezik olyan, hogy te a magad megnyugtatására és védelmére elkülöníted bizonyos tulajdonságaidat és külön személyként gondolsz rá. De ez egyáltalán nem skizofrénia és nem is igazán hasadt személyiség.

De te tudod, mennyire különbözik a kettő, ha súlyosnak ítéled meg érdemes mielőbb orvoshoz fordulni.

Nem, a skizofrén nem tud a többi személyiségéről.Van egy alapszemélyisége, a többiről pedig nem tud.De lehet kettőnél jóval több is neki és akár nagyon eltérőek lehetnek ezek a személyiségek.

Ha tudatosan változtatja(nem váltogatja) a személyiségét, az nem is biztos, hogy betegség, talán tényleg csak valamiféle önmegvalósítási mód, vagy védekezés,esetleg egyszerűbb kis személyiségzavar.

Ha belátod, hogy valami nincs egészen rendben, az éppen azt bizonyítja, hogy teljesen normális vagy!

Sajnálom, utólag olvastam el a kommented, de látom, jól tippeltem, önvédelem nálad ez a kettősség, de persze hozzájárulhat az is, hogy sokoldalú személy vagy, ami nagyon hasznos dolog lehet.Nem vagy skizofrén.

A gyerekkori sérelmeiden próbáld meg túltenni magad.az a múlt, elmúlt, már semmit sem árthat neked.Próbáld megtalálni azt az utat, amihez jobban húz a szived.

Ez esetemben is így van, biztos vagyok benne, hogy ha szüleim törődtek volna velem (ahelyett, hogy az alkoholista apám folyton csak megalázott és vert) mostanra már tele lennék diplomákkal. Most majd megpróbálom valahogy saját erőből, de... na mindegy. Baromira nehéz lesz.

"A baj az hogy nagyon máshogy viselkedek az emberekkel és eggyátalán nem rossz értelembe irom csak 1x ilyen máskor meg olyan" Én is ilyen vagyok de én ezt sokoldalúságnak könyvelem el.

Leginkább a természettudományok érdekelnek, tudományos témákban beszélgetek a barátaimmal (azzal a kevéssel...), olyankor szépen fogalmazok és érzem, hogy akkor hozom ki magamból a legjobbat az vagyok igazán én és érzem, hogy egyre inkább ez érdekel és egyre motiváltabb vagyok, egyre csak jobban pörög az agyam stb.

Viszont van egy másik dolog is ami SZENVEDÉLYESEN érdekel. Erről nem beszélnék most annyira, ez egyfajta "profilozás". Ilyenkor is nagy szókincsről teszek tanúbizonyságot, de kicsit bele is kell mászni az emberek fejébe ezért ilyenkor lazább vagyok (és ördögibb...). Ez az emberek számára sokszor ijesztő. A fizikus barátaim pl. sokáig nem is tudták hova tenni...

Ezen felül úgy képzeld el, hogy a sminkelés is érdekel. Bár azt valamiért nem tartom olyan nagyra, inkább az agyamat használnám, mint a kezemet de mégis érdekel. Olyankor mint egy gyerek teljesen komolytalan vagyok és mint egy rossz bu.zi úgy viselkedek, néha sikongatok is meg minden ilyesmi... de ezt egyszerűen nem tudom kivenni magamból ezt a fajta lelkesedést ( a tudományos dolgok iránt is ugyanígy lelkesedek, de akkor max. könnyes lesz a szemem, nem sikoltok fel és nem vinnyogok).

Viszont ha pl. a szemfestékek állagáról vagy összetevőiről van szó simán tudok váltani "tudós" módba és teljesen komolyan, érzelemmentesen beszélni róla.

Ugyanígy emberekkel is... néha teljesen hagyom magam, máskor viszont ha érzem a másik emberen, hogy ellenséges vagy ő akar dominálni akkor komoly, határozott és domináns vagyok. Nálam is rettenetes különbségek és ellentétek vannak a két állapot között, mintha 2 másik ember lenne. Vagy az üzleti életben (nem vagyok komoly üzletember csak próbálkozom egy cégnél, muszáj csinálnom, mert kell a pénz) kíméletlen pszichopatának neveznek, van aki komolyan retteg tőlem (pedig nem adtam rá okot) itthon meg kiröhögnek a szomszédok amikor a macskáknak gügyögök az udvaron.

Ráadásul ott van még az "utcai" énem, a hétköznapi mód, amikor olyan stílusban beszélek, mint ahogyan most is. Ebből nyilván senki nem vágná le mennyi az IQ-m (pláne ha még szlengeket is használok). :)

Szóval szerintem ez még belefér a normálisba, csak persze olykor nehéz...

Próbáld eldönteni mi az, ami igazán te vagy amit szenvedéllyel tudnál csinálni.

Szerintem az informatika is jó választás, főleg ha érdekel. Nem kell minden áron bizonyítanod és védened magad egész életedben. Attól, hogy ilyesmit választasz nem leszel sebezhető. Gondolj arra, hogy a tudás hatalom és nyújt is egyfajta biztonságérzetet. Másrészről ha praktikusan akarsz gondolkodni, nem tudom a ketrecharc meddig csinálható, lehet-e arra feltenni egy életet. Úgy értem ha le akarsz kicsit lassítani vagy már idősebb leszel akkor nem biztos, hogy rendben lesz. Talán próbálj a másik irányba menni, hogy legyen egy biztos alapod. Addig a ketrecharc maradjon egyfajta hobbinak, amennyiben lehetséges. Persze felesleges tanácsokat adni, mert nekem is hiába mondják nem tudok parancsolni annak, amit én belül érzek, hiába mondják mi lenne a legoptimálisabb megoldás mégsem bírom meghozni a döntést - egyelőre.

Csak azért írtam le mindezt és azért írtam magamról, mert ha nálad is hasonló a helyzet akkor lehet kicsit segít.

Nekem van (vagyis inkább csak volt, mert régóta nem beszéltünk) pszichológus ismerősöm, gondolom szólt volna ha kezelésre van szükségem. ;)

Szóval fogadd el, hogy sokoldalú vagy és talán jó az alkalmazkodóképességed is. Véleményem szerint ez még előny is lehet bizonyos helyzetekben.

tegnap 12:45

Ha nem tudod, miről beszélsz, miért szólalsz meg?

Egyébként a "csak" 2 személyiség még ritka is, de valójában a kommentjeidből nekem nem igazán derült ki, hogy tényleg ilyen problémád van-e.

Ahogy már írták, itt arról van szó, hogy teljesen más személyiségek élnek együtt és mindegyik nagyon is igazi, más írásképpel, névvel stb. Ha tudsz róla, hogy nem egyedül vagy, akkor már vszínű tapasztalnod kellett volna olyat, hogy nem te irányítasz, inkább csak megfigyelő vagy (sőt, pár pillanatra kívülről látod magad), ráadásul akár akkor már el is beszélgethettél volna az "idegenlégióssal" (mondjuk olyan is lehet, hogy *ő* nem tud rólad). Szóval nagyon nem úgy beszélnél erről a másik személyiségről, róla, mint "én".

Sokan úgy jönnek rá erre a problémájukra, hogy - ahogy már fentebb írták - hosszú órák, napok, sőt évek esnek ki az emlékezetükből, amíg másik személyiség(ek) van(nak) "kint", és ez a tünet vezeti el őket a betegséghez. Nálad van hasonló?

Ettől függetlenül ha nem is vagy disszociatív (nekem a kommentjeid alapján nem tűnsz annak), lehet egy kicsit ilyen "keményebb éned", ez tényleg egyfajta védekező mechanizmus (de ezt már 85 %os elmondta előttem:), csak neked nem lett belőle valódi, különálló identitás - mert általában ezért jönnek létre, gyerekkori bántalmazás miatt stb... Sőt, a legáltalánosabb alter az a "protector", a védelmező, direkt a húzós esetekre specializálódott/"megalkotott" személyiség.

Na, sok sikert a fotózáshoz vagy bármihez. :)