Ezek a depresszió jelei? Egyáltalán mik a jelei?
Sziasztok!
15 éves lány vagyok.. leírom gondom:
Ez nem az az átlagos tini kor majd kinövöd szitu.
Idáig élet vidám,mosolygós,jó tanuló kislány voltam...
szerettem játszani,lenn lenni,voltak barátaim stb.
majd hirtelen: anyával mindig csak a veszekedés megy,a "barátok" elfordultak,lesz*rnak,mindenki oktat,egyre rosszabbak a jegyeim,gyűlölök iskolába járni... eltűnt a mosoly az arcomról... csak felveszem minden reggel az "álarcot" hogy ne vegyék észre.. boldognak mutatkozom,pedig nem így van... egyre többet sírok..
Kérlek ne mondjátok azt hogy majd kinövöm,meg csak tini vagy... érdekes más tininek vannak barátai,nevet,van életkedve.. Azt hiszem depresszióba kezdek bele csöppenni... az osztály társak kibeszélnek lek*rváznak..
az a baj hogy hiszékeny vagyok,túl közel engedek magamhoz mindenkit,pedig nem lenne szabad,de mindig hiszem hogy most talán jó lesz... most is gombóc van a torkomban... olyan rossz érzés... mit csináljak?? nem azt akarom hogy én legyek a sztár,hanem csak annyit hogy én is élvezhessem a tini kort... elvileg nem kéne hogy gondom legyen,felhőtlenül kellene élveznem,és csak a tanulásra koncentrálni... de nem megy... egyszerűen nem. régebben eljártam,sportoltam,játszottam stb.. ma már csak itthon ülök,úgy sincs kivel elmenni... Mit szóltok ehhez?? van valami tanácsotok hogy ne zuhanjak le a "mélybe"? szeretném vissza kapni az életem kis töredékét..
köszönöm hogy végig olvastad:') normális válaszokat köszönöm:)
válasza:Nézd, gyerekként és felnőttként is kiegyensúlyozottnak mondhatom magam.
De kamaszkoromban - nagyjából 15 évesen néha ok nélkül gyűlöltem a világot, két perc múlva meg mindenkit meg akartam ölelni. Nekem is furcsa volt, sőt, az érzéseimhez alkalmazkodott a viselkedésem is, ez meg azzal járt, hogy érzékenyebben vettem fel minden felém irányuló impulzust.
Annyira megijedtem, hogy biztos bediliztem, hogy elmentem egy pszichológushoz.
Mosolygott egy sort és mondta, hogy most kész vegyészet a testem, nem megfelelő arányban, mennyiségben termelődnek hormonok. Ennyi. Mondta, hogy ha ez 20 éves koromra se változik, akkor jöjjek vissza, akkor már beszélhetünk problémáról.
A testalkatom is akkor változott, botsáska gyerekből hirtelen puffadt hörcsög lettem. Pedig nem ettem mást/többet. 18 éves korom körül a súlyom is magától visszaállt (no meg a zsírpárnák is a helyükre kerültek, előtte amorf voltam), a hangulatom és a viselkedésem is magától rendeződött.
Szóval nyugi, ez tényleg a kamszkor és a hormonok támadása. El fog magától múlni :)
A könyv, ami nekem sokat segített ennyi idősen: Dale Carnegie - Sikerkalauz 1 (hogyan szerezzünk barátokat) és Sikerkalauz 2. (Élj, ne aggodalmaskodj)
Nem hiszem, hogy látatlanban, téged nem ismerő emberek az interneten keresztül meg tudják állapítani, hogy ez még normális kamaszkori reakció, vagy kezdődő depresszió. Bármelyik lehet.
Szerintem nyugodtan keresd meg az iskolapszichológust, vagy beszélj a kedvenc tanároddal - nem igaz, hogy most évekig egyedül kell szenvedned, mert úgymond ez a "normális" állapotod. Kérj segítséget, de inkább személyesen és szakembertől, ahol meg tudják állapítani, hogy pontosan mi a helyzet.
válasza:
válasza:Nekem is sz;r időszak ez. Iskolát gyűlölöm, a s;ggfej tanárok és a stressz miatt. + Még ugye osztálytársak: idegesítőek, szemetek, stb. Szülők is csesztetnek mindenért. Korán kelés a legsz;rabb, mintha agyonvertek volna, olyan álmos vagyok mindig. Haverokkal meg ugye hülyülni kell, stb, amikor semmi kedved sincs. Ha nem akarom hogy csesztessenek, nekem kell agresszívnak lennem, f;szom az egészbe egyre inkább.
15f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!