Tényleg káros az érzelmek elfojtása?

A legrosszabb, amit tehetsz éppen az, amit most teszel. Tartasz attól, hogy az érzelmek elfojtása betegséghez vezet. A félelem a legrosszabb. Az ember nem szeret félni, ráadásul a félelem rossz is, így nyilván senki sem tanácsolhatja azt, hogy éld át teljesen ezt az érzést. Egyrészt hülyeség lenne ilyet mondani, másrészt meg úgysem menne, a félelem ellen automatikusan küzdünk mindig.

Amikor azt mondják, hogy ne fojtsd el magadban a bánatot, az nem azt jelenti, hogy teljesen add át magad ennek az érzésnek. Ha mesterségesen elfojtod, az rossz, de ha belemerülsz, az is rossz. Ehelyett az lenne a cél, hogy a pozitív (vagy az elménkben pozitívnak értékelt) érzéseket teljességgel átéld és próbáld meg minél tovább fenntartani. A negatív érzéseket pedig oldd fel valamilyen módon. Mire gondolok?

Vegyük például azt, hogy nagyon szomorú vagy. Ha elfojtod, ha nem mutatod ki, azzal ártasz magadnak. Vizsgáld inkább meg magát az érzést, és annak kiváltó okát. Minél tényszerűbben tudod nézni, annál inkább eltávolodik a személyedtől az érzés, és egy vizsgálandó alannyá válik. A vizsgálódás során elsősorban arra törekszünk, hogy megértsük az okot, és magát az érzést. Például: Miért bántott meg engem XY? És ahogy tárgyilagosan megfigyeljük, rájöhetünk az okra, de ekkor már nem magunkra figyelünk, hanem arra, aki megbántott minket. Az ő szemszögét megértve átalakul a bánatunk, vagy az iránta érzett dühünk. Feloldottuk a feszültséget. Sok formája létezik a negatív érzések feloldásának, ezt néhányan tanulják, néhányan úgy születnek, hogy tudják.

Egy kis elmélyülés, netán relaxálás sokat segíthet. És amikor csak alkalmad nyílik rá, ellensúlyozd a rosszat valamilyen jóval. (Vígjáték, baráti társaság, fagyi, sportolás, bármi, ami örömet okoz.)