Hogyan lehet lehet megnyugodni, és leküzdeni a szorongás testi tüneteit?

Először is, ez nem mártírság kérdése, ha neked ez a bajod, ami nehezíti az életed, akkor ez a bajod.

hiába utasítod el a szakemebert, szerintem akkor is az a megoldás.Ezt azért mondom, mert nekem most kellett elkezdenem hozzá járni.25 éves vagyok, nem figyeltem a jelekre(te legalább látod, még mielőtt az egész életed leblokkolná)Nem kell pszihiáterhez menned, elég pszihológushoz, a tb fizeti, mi baj lehet?Egy-két alkalom alatt megtaníthat pl. relaxációt végezni, segít a stressz neked legmegfelelőbb kezelésében.

Fiatal vagy, vedd az elejét, nem mondom hogy rosszabbodni fog, de......ha valaki pár hónapja azt mondja, hoyg egyszer csak ilyen korlátok közt fogok élni...ne adj neki esélyt, ha úgy érzed, hoyg szorongsz, akkor keress fel egy szakembert.Nem fog gyógyszert felírni, csak 2-3 alkalommal jó eséllyel megoldja a problémád.Itt egyébként nem segíthet senki, mert egyetemes módszer nincs, és nem ismerünk téged.De a szakember segíteni fog.Jobbulást!

Nekem sokat segített már az is, mikor felismertem, hogy nem szervi oka van, tehát nem halálos szívbeteg vagyok, mikor lezsibbadt a fél karom, vagy belenyilallt a fájdalom, hanem a stressz, a túlhajszoltság, a rossz gondolatok az oka.

Egyrészt lassítanom kellett. Az a fajta ember voltam, aki mindent egyszerre tökéletesen akart csinálni és mindenkinek meg akart felelni, nem tudtam nemet mondani.

Megtanultam kicsit önzőbben élni, lazítani, nem csinálok akkora lelkifurdalást abból, ha nem csillog-villog a lakás.

Volt idő, mikor nyugalmi állapotban 120-130 volt a pulzusom, annyira felpörögve éltem. Mostanában is gyorsan felszalad, de nyugalmi állapotban tökéletes: 76 körül van.

Az alaptermészetemen nem tudok változtatni, agyonaggódom magam sokszor azok miatt akiket szeretek, és ebből kifolyólag van mostanra igazi szervi bajom is: refluxos vagyok, de azért ehhez is kellett az, hogy fizikailag is a végletekig túlhajszoltam magam. Annyira meg akartam felelni a fősulin, hogy állandóan hajnalokba menően tanultam, mellette dolgoztam, háztartás, szinte törvényszerű volt, hogy össze fogok omlani.

Ebből újra-meg újra azt a leckét kell megtanulnom, hogy felesleges a 100%-ra törekedni, még akkor se szabad, ha az élet rákényszerít, még akkor is kell a lazítás, mert egy idő után jönnek a komoly betegségek is.

A legtöbbet a kutyáim segítettek nekem, bár pont ők azok, akiket állandóan féltek, ha betegek, én is belebetegszem, stb...De ők olyan csodát tettek velem egy olyan időszak után, amikor eltemettem a családom nagy részét huszonéves fejjel, hogy arra semmilyen gyógyszer, semmilyen pszichológus nem lett volna képes. Egy jó pszichológus egyébként szerintem sokat segíthet, de én nem ismerek ilyet. Gyógyszert ne szedj, gyerekvállalás előtti korban pláne ne! Onnan kezdve a gyógyszer alakít majd téged, és az elvonási tünetei miatt azt hiszed majd, hogy pánikbeteg vagy.

Szóval nekem legjobb megoldás a kutya: amikor nem tudtam aludni, és reszkettem a félelemtől minden éjszaka (meghalt a 20 éves öcsém), bepakoltam kutyikat az ágyamba és kicsit szebb lett a világ:)

Más aludjon altatóval, én a kutyák mellett döntöttem.

Igazat adok az előző két válaszolónak. Én 33 éves férfiként azt hittem, enyém a világ. (Férfiaknál egyébként is gyakran előforduló téveszeme.) Erős vagyok, mindent túlélek, semmi nem árthat. Nem is voltam beteg szinte soha. Egyszer csak a túlhajszolástól elszakadt a cérna, és a vérnyomásom úgy gondolta, felmegy már 240-re. Aztán egy héten belül háromszor megismételte.

Ez, és a túlhajszolt élet ráment az idegeimre is, már mindenféle testi tünetem volt, fájt a szívem, elzsibbadt az egész bal oldalam, de a legdurvább az volt, amikor önkéntelenül elkezdett rángatózni a testem, és nem akarta abbahagyni. A kórházban megállapították, hogy semmi bajom, úgyhogy Xanax-ot írtak fel, amit rendesen be is szedtem, múltak is tőle a panaszaim, meg nem is.

Végül egy pszichológus beutalt autogén tréningre, ami egy relaxációs gyakorlat sorozat. Na, gondoltam, majd milyen jó lesz, hogy bohóckodhatok a sok idegbeteggel együtt. Már előre szégyelltem magam, hogy nekem ilyen helyre kell járnom, de mivel nagyon meg akartam gyógyulni, természetesen bevállaltam.

6 (nem tévedés, hat!) alkalom elég volt, hogy feloldódjon a szorongásom. A gyakorlatot megtanultam, azóta ha érzem, hogy valami nem stimmel, csak elvégzem a negyed órás gyakorlatot, és hihetetlen nyugalom és boldogság költözik belém. Tudom ajánlani mindenkinek, még egészséges embereknek is, mert erre majdnem mindenkinek szüksége lenne a mostani stresszes világban.

Kedves Második 82%!

Én a legelső vagyok.Tulajdonképpen semmi fontos mondanivalóm nincs, csak ael akartam Neked mesélni, hoyg amit leírtál, velem is kottára ugyanaz történt.Szorongás, erős, nem igazán múló kínzó reflux,kezdtem depressziós lenni, pont akkor amikor megkaptam mindent amit az élettől remélhettem.És bár soha nem jutott volna eszembe egy kutyát venni, hirtelen kipattant a fejemből, és bele voltam zavarodva.Vettem egyet, imádom, nagyon sokat segítek, igaz én pszihoterápiára járok mellette.

Sok sikert kívánok neked, remélem minden rendbe jön!