Gyulolom magam, mit tegyek?

24 eves ferfi vagyok de meg soha nem volt parkapcsolatom. Kover kisfiukent nottem fel es a noknel aratott osztatlan sikertelensegem miadtt tinedzser koromra bezarkozdtam a 4 fal koze, es a felnotte valasomat joforman ott toltottem le. Mivel az egyedullet megtanitott hogy lelki tamasz nelkul oldjam meg a problemaimat tulsagosan buszke lettem. Barataim voltak mindig de tudjuk hogy az nem ugyanaz. Mai napig sokkal jobban szeretem egyedul megoldani a problemaimat mert nem szeretem aszt erezni hogy segitsegre szorulok, ergo gyenge vagyok. De elerkezdtem eletem ojan szakaszaba amikor igenis szuksegem lenne valakire de a sajat egom nem engedi! Sok szereto ember vesz korul akik tudjak hogy parkapcsolati es szocialis problemakkal kuzdok, es szeretnenek segiteni de abban a pillanatban amikor be kene ismernem hogy igenis szuksegem van masra/masokra, az egommal palastolom a szocialis lemaradasomat. Szuksegem van parkapcsolatra de valahanyszor kozeledni probal valaki onkenytelenul eltaszitom magamtol mert gyengenek erzem magam amiert szuksegem van ra. Es mar ott tart a dolog hogy kezdenek elhidegulni tolem az ismeroseim, mondvan (teljesen jogosan) hogy ha valaki magan se tud segiteni azzal minek foglakozzanak. Gyulolom magam amiert sajat magam ellensege vagyok es keptelen vagyok valtozni, ott pusztitom magam ahol tudom es mar az ongyilkossagon is elgondolkodttam. Azert nem tettem meg meg mert vannak ojan emberek az eletemben akik tartjak bennem a lelket, akiknek tudom hogy fajna elvesziteniuk de ez igy se mehet tovabb de nem tudom hogy mit csinaljak.