Létezik olyan hogy valaki fél és undorodik a szexualitástól?

Figyelj, én nem vagyok pszichológus, de amiket írtál, önértékelési zavar, simán visszavezethető arra, hogy molesztáltak. Az önértékelési zavarból meg simán jön a depresszió. Mindezekből meg a pánikrohamok.

Ha szánalmasnak érzed, az azért az egy dologért jó, mert ez motivál, hogy változtass, tehát járj terápiára. Biztosan nem könnyű...

Senkinek sem lenne könnyű...

Nem tudom, hány éves vagy, de ha már nem tini, akkor a depresszióhoz és önbizalomhiányhoz a párkapcsolat hiánya is hozzájárulhat.

Nekem 20 évesen volt az első szexuális kapcsolatom (párkapcsolatban, nem alkalmi). Korábban egyrészt a szüleim nagyon szigorúan fogtak, meg nagyon önbizalomhiányos is voltam.

El sem tudtam képzelni, hogy hagyjam, hogy egy pasi hozzám érjen, vagy levetkőzzem előtte. Aztán megismertem a páromat, és ahogy egyre erősebb lett az, hogy kívántam, úgy csökkent a félelem. Szerintem a szexnek akkor van itt az ideje, amikor a vágy erősebb, mint a félelem.

De nem szabad elfelejteni, hogy nekem nem volt gyerekkori rossz élményem, tehát máshonnan indulunk.

De simán el tudom képzelni, hogy ha odáig eljutsz, hogy meg tudsz bízni egy pasiban, akkor nálad is erősebb lesz a vágy a félelemnél és az undor is el fog múlni. Szerintem neked ezt a bizalom lesz a legnehezebb, és ebben tudna a pszichológus segíteni. Meg abban, hogy megérts, hogy nem vagy szánalmas, mert ami történt, nem a te hibád, a kialakult helyzet pedig a történtek következménye.

Drukkolok neked, hogy sikerüljön.