Mit mondjak anyámnak?

jo elfogadom félig mondjuk hogy velem van a baj. mert mondjuk nem akarok ismerkedni, elegem van az emberekből mert eddig olyan emberekkel voltam körülvéve akik bántottak (nem fizikailag tetszik érteni). A legjobb barátomba akit ovi óta ismerek is csalódnom kellet, egyedül érzem magam. Elhiszem azt hogy ha ismerkednék és szereznék új haverokat biztos lenne olyan akivel jól ellennék stb. De zárkózott vagyok nehezen nyílik meg mások előtt. Itt van az új suli, most mentem gimibe teljesen új minden senkit nem ismerek. Eddig könnyű volt nekem mert első óta együtt voltam azokkal a gyerekekkel akik az oszt.társaim voltak és az ujjakkal szembe is könnyű volt mert engem ismert már mindenki ugye. De ez most nagyon hirtelen jött és nem erre számítottam teljesen megrémített. Nem akarom végigcsinálni. Nem akarok összeszokni ezekkel a gyerekekkel, nem érdekelnek. Mások mint én, nem tudok nevetni a vicceiken, idióták. Nem mondom hogy én jobbnak tartom magamat de mégis úgy érzem érettebb vagyok.. bár lehet hogy inkább én vagyok visszamaradottabb nem tudom. És nem tudok miről beszélgetni velük. Nem érdekel hogy melyik csajt csalta meg a pasija vagy hogy melyik nem és hogy milyen cuki a mit tudom én ki. Szerintem csak hülye k**vák akik mindenkivel összefeküdnek aztán sírnak hogy kihasználták őket-.-". most komolyan nekem ezt mért kéne végighallatnom? A fiúk meg még rosszabbak de azok tényleg nagyon gyerekesek.. Nem akarok ilyen nem emberek közt lenni és nem akarok ilyen barátokat. Másik suliba se akarok menni én egyedül akarok lenni. Rosszul érzem magam társaságban, moziba meg vásárolni is inkább egyedül megyek de ha lehet inkább sehova sem megyek. Folyton úgy érzem hogy elájulok, mindig majdnem elbőgöm magam. Nem megy és feladom. De néha úgy érzem itthon se jó, amint megjön anyám én elakarok menni. Ránézni sem bírok. Nem tudom mit csináljak és ilyenkor érzem azt hogy a legjobb lenne ha nem lennék.

ja és még valami. Én nem tudom elintézni magamnak ezt a pszichológus dolgot. Azt sem tudom hogy ki a körzeti orvos meg hogy hol van. Időm sincs rá hogy keresgéljem. 4kor szoktam végezni a suliba plusz mire hazaérek még utána tanulnom kell mocskosul sokat. Ne várják tőlem hogy teljesen gondoskodjak magamról. Még gyerek vagyok! Igazán segíthetne ebben az anyám...

Kedves Kolompár Achillesz, kicsit lenézőnek találom a válaszát. Azt hogy nem tudom ki az és hol van kisebb iróniával mondtam. Tudom hol van bár azt hogy kicsoda most az nem tudom mert az előző dokim nyugdíjba ment. De időm akkor sincs. És nem leharapja a fejem... hanem sz*rik a fejemre. Megemlítettem már neki egyszer hogy vigyen el pszihológushoz, ugyanis ő is mondta hogy nem bírja tovább a viselkedésem és elvisz egyhez. Azóta se lett belőle semmi, mert nem vesz komolyan. Talán ha felvágnám az ereimet vagy rajtakapna ahogy megpróbálom felakasztani magam akkor elhinné hogy gáz van de így nem tudnám neki elmondani hogy baj van. A válasza olyan lenne hogy mondjuk "ilyen az élet, én is sok mindent szeretnék, ez van kicsim, nem is olyan rossz ez így" ... Amúgy a másik válaszolónak, én is azóta parázom az ájulástól mikor először elájultam a suliba. Tök gázvolt egyrészt és azóta is sokszor meg történt már, utálom a bkvt mindig attól félek hogy ott ájulok el és ha nincs ülőhely akkor nagyon kivagyok. Mégsem kérhetem el valakinek a helyét.