Mi lehet velem? Bővebben lent!

Sziasztok! Egy olyan problémám van, hogy teljesen megváltozott az évek során a stílusom, viselkedésem! Régebben fiatalabb koromban 16-21 éves koromig általában én voltam a társaság középpontja, jófejnek, jóképünek mondtak. Mindenki csípett fiúk-lányok! Minden szimpatikus szép lánnyal össze tudtam jönni, megvolt hozzá az önbizalmam, és jóképünek is mondanak! Jelenleg ott tartok, hogy zavarba vagyok lányok társaságában, nem érzem magam a régi önmagamnak! Még mindig jóképünek tartanak, de én nem érzem már magam annak! Szeretik a társaságomat, mert ha kell vicces vagyok, meg tudok nevettetni bárkit, de ha kell el lehet velem komolyan is beszélgetni. Zavar ha az utcán néznek, zavar ha az utcán rámmosolyog egy lány! Egyből az jut eszembe, hogy miért mosolyog, (régebben ilyen szitunál egyből visszamosolyogtam, és úgy gondoltam bejövök neki) jelenleg teljesen más dolgokra gondolok, pl. : kinevet vmiért, vagy nem is tudom. Egyszerüen vmiért elvesztettem az évek alatt minden önbizalmam. Még mindig szeretik a társaságomat, és általában mindenki csíp, de akkoris úgy érzem nem vagyok teljes, mindig a legrosszabbra gondolok. Közelebbi barátaim ismerőseim nem tartanak normálisnak, azt szokták mondani, hogyha ő nézne így ki akkor minden csajhoz odamenne... , bárkit össze tudnék szedni, meg hasonlókat, de én kicsinek és szürkének érzem magam a régi önmagamhoz! Ugyanaz az ember vagyok, de egyáltalán nem bízok magamban! Ez mi lehet? Kisebbségi komplexus? Ezt az egész dolgot kiválthatta egy csalódás? Vagy hogy változhat meg ennyire az ember önértékelése, önbizalma?