Ez a szorongás új élethelyzeteknél, nagyobb változásoknál normális érzés? Másnál is van?
20 éves vagyok, és túl vagyok már pár olyan változáson, mikor új közegbe kerültem el teljesen egyedül, gondolok itt hogy új suli, új közeg, kollégium, vagy mikor más városba kerültem ott is egyedül.
Most is szeptemberben új város egyedül, minden ismeretlen lesz, és ilyenkor érzem a szorongást, izzad a tenyerem meg a gyomromban az a valami ami rossz.
Pedig nem ez az első ilyen, és bár máskor is éreztem ezt, mindig megyek az újnak és ismeretlennek, ennek ellenére is. Igazából csak addig rossz, míg meg nem szokom az új élethelyzetet és nem érzem magam egyedül.
De akkor is rossz addig és ilyenkor mindig előjön olykor..
Ezt mindenki érzi? Ha valaki nem, ő miért nem, más emberben ez miért alakul ki? És én hogy szüntethetem meg?- Ha meg lehet, mert tényleg már nem első és azt hittem hozzászokok.
Ezt szerintem mindenki átérzi élete során, talán a szociopaták nem, de az külön kategória. Inkább az a kérés, hogy ezt az érzést ki mennyire tudja kezelni, és mennyire erően van jelen az éltében.
Én csak 1 módot tudok a megoldására (az nemjelenti azt, hogy csak 1 van), hogy tudatosan keresni kell az ilyen szituációkat, és hozzászoktatni magad...:S
Akarva- akaratlanul is azt teszem, többször váltok közeget mint az átlag :) - de ez sem feltétlenül jó hosszú távon. Nem engedem, hogy ez befolyásoljon bármiben, csak nem épp jó állapot.
Sajnos tudom, hogy vannak olyanok akik ezt sokkal súlyosabban élik meg, akik félnek még emberek közé menni is, és attól hogy mit gondolnak róluk és hasonlóktól.
Minap akadtam ilyen oldalra, ahova ilyen problémával küzdők írták le az érzéseiket, rossz volt olvasni mennyire szoronganak az emberektől, belegondolni is rossz, milyen rossz lehet nekik, ha nekem nem is ilyen súlyos, és mégis milyen rossz érzés tud ez is lenni, nekik milyen lehet akkor ezzel küzdeni.
Ennyire hálistennek nincs elhatalmasodva rajtam.
A szociopaták nekem is eszembe jutottak amúgy, hogy ők nem érzik ezt, meg emberek sem hiányoznak nekik, emiatt jobb nekik e tekintetben. :S
Esetleg be tudnád rakni azt az oldalt, engem is érdekelne?:)
Nah igen, amúgy ez valószínű betegen hangzik, de én szívesen lennék szociopata mindenféle gátlások és negatív érzések, mint félelem, szomorúság, lelkiismeretfúrdallás nélkül. Mennyivel egyszerűbb lenne az életem...
Oké, hogy az élet pozitív élményeit sem tudják megélni, de ha egyszer nem tudod, hogy miből maradsz ki, akkor?:D
Igen, ezt én is mondtam már, pont ezek miatt a dolgok miatt! :)
Én facebookon akadtam rá erre a csoportra véletlenül: "Social Anxiety Disorder", itt írnak ezek az emberek a nehézségeikről(remélem tudsz angolul valamennyire):
Köszi szépen:) Igen, beszélek angolul, de elég facebook ellenes vagyok. Ez is milyen már? "Személyiségzavarosnak teccik lenni? Akkor csatlakozzon!"
Hihetetlen:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!