Létezik olyan, hogy valakinek nincs személyisége?
Nincs önálló gondolata, véleménye, nem tudja eldönteni, mi a jó vagy rossz (nem csak általában, hanem maga számára is), ha valami ellen van, azért van ellen, mert a körülötte lévő emberek is hasonlóan vannak, de amint átkerül egy más nézőpontú társaságba, átveszi az ő gondolkodásmódjukat.
Nem direkt, hanem mint egy tükör, ami előtt ha állnak, akkor van benne valaki, de amúgy teljesen üres.
Tehát ha egyedül maradna 'önmagával', nem attól őrülne meg, hogy felemészti a magány, hanem hogy nem létezik.
Egyszer hallottam egy mondást, hogy minden ember eredetinek születik,és többség másolatként hal meg,- de azt gondolom, alapvetően a szülők nevelése határozza meg az értékek átadásával ki- milyen sikeresen tudja elkezdeni a nagybetűs életet. Egyik ilyen alapvető feladatuk a szülőknek megtanítani mi a jó és a rossz, másik, hogy önállóságra készítsék fel.
Ha szülő kihagyta a nevelést, elhanyagolta- akkor felnőtt korban ezt pótolni szinte lehetetlen.
Tehát ha egyedül maradna 'önmagával', nem attól őrülne meg, hogy felemészti a magány, hanem hogy nem létezik.
Gyönyörű ez a mondat!
És ez a gondolat is :
Egyszer hallottam egy mondást, hogy minden ember eredetinek születik,és többség másolatként hal meg.
Nálunk Mo-n szerintem rosszabb a helyzet mint más Nyugat-európai országokban mondjuk .A mi népünk eleve az objektív megfelelés kénszer alatt éli az életét ,ez pedig meg fosztja az egyén identitását -szuverenitását .
Látszólag persze nem ,de nagyon kevesen tudják őrizni Önmagukat . A világban is van egy ilyen tendencia ,de nálunk erősebb szerintem .
Egy ismerősöm mondta hogy volt egy társaságban ahol német kisgyerekek voltak ,-iszonyú rosszul viselkedtek ,viszont eszméletlen kreatívak voltak. A szülök törődtek velük de nem szóltak rájuk mindenért,inkább iránymutatást kaptak .
Ez magyar aggyal -magamból kiindulva is akár , iszonyat idegesítő lehet ha mondjuk az én dolgaimat teszik tönkre és a szülő még csak rá sem szól. Viszont mivel nincsenek bekorlátozva ezért a gondolat és létezés szabadságuk a maga természetességével tőr a felszínre ..
Amúgy tényleg nagyon érdekes a kérdés felvetés!
Én majdnem ilyen voltam, mikor társaságban voltam nem tudtam eldönteni, hogy most mit mondjak és kinek az oldalán álljak.
Most már 5 év alatt sokat változtam, már van kellő önismeretem, önálló gondolataim, véleményem és ha kell akkor tudom, hogy kinek az oldalán álljak mert már eltudom dönteni.
Történtek dolgok (nem annyira súlyosak, de fontos volt a személyiségem fejlődésében ezek a történések) ami után teljesen megváltoztam. Rájöttem dolgokra is, hogy mi hogy működik. Onnantól kezdve sokkal nyugodtabb és békésebb voltam. Azóta is fejlődöm még tovább.
Mondjuk az igaz, hogy idézetekből és másnak a mondanivalójából tanultam sokat, nem az, hogy elsajátítottam, hanem inkább elgondolkoztam rajta és szép fokozatosan rájöttem, hogy ez tényleg így van.
És ami fura, hogy ez az oldal a gyakorikérdések.hu oldal is sokat segített sok mindenben, hogy rájöjjek egy s másra. :D !
Néha attól félek, hogy visszaesek de úgy gondolom, ez természetes, hogy ezt gondolom. De már meg van a józan eszem.
...L
Minden ember ilyen, alkalmazkodik, akár tudat alatt is. Akik nem azok azért érzik rosszul magukat, mert nem alkalmazkodtak.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=mZq..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!