Mit tesztek, mikor férfi létetekre abszolut életképtelennek érzitek magatokat?

"Az utolsó válaszolónál a pont, aki pedig azt mondta hogy "lazíts" annak fogalmam sincs az emberi pszichéről. "

Én vagyok az aki azt írta, hogy lazítson. Megkérdezhetném, hogy honnan tudod, hogy nekem fogalmam sincs az emberi pszichéről? Aki tudja és ismeri, hogy milyen is az emberi psziché, azok között én is ott vagyok, mert volt egy két s más dolog amin én is keresztülmentem, nehezen, de még is sikerült. De addig hiába mondom valakinek is, hogy lazítson vegye könnyebben, amíg ő maga rá nem jön a dolgokra, hogy nem kell mindent komolyan venni. Márpedig az is lehetséges, hogy semmi probléma nincsen vele, csak túl agyalja a dolgokat a kérdező. És már is megcsinált magának egy "problémát". :)

Persze az sem kizárt, hogy valahonnan régről jönnek ezek az érzések, de erre is magától kell rájönnie, hogy honnan és meg kell oldania. De a probléma megoldását is ha úgy vesszük nem görcsösen kell akarni, hanem nyugodtan és türelemmel várni a végkifejletet. Lazábban könnyebben mennek a dolgok, és ez tény. Nem kapaszkodom mindig az emberi pszichébe, meg a pszichológus által javasolt dolgokra. A pszichológushoz is, ha elmegyek maximum mond egy két olyan dolgot amit nem tudok vagy nem jövök rá magamtól. De NEKEM kell hinnem azt, hogy tudok változtatni. A pszichológus csak rámutat egy útra. De azt nekünk kell megjárni, és végig csinálni. Addig meg hiába akarod, hogy tudj a problémáidon változtatni, ha görcsösen csinálod még tovább tolódik és nehezebb lesz.

Ezért írom azt, hogy lazábban tényleg minden könnyebb.

18:42-es vagyok.

Azt mondani egy alapjában feszengő és feszült embernek hogy lazíts, az egyenlő azzal mintha egy idegbeteg dühöngő embernek mondanád hogy "nyugi"! Semmit sem ér, mert képtelen megcsinálni. Ha tudna laza lenni akkor nem lenne eleve semmi problémája. Nagyon egyszerű megoldásokat írnak itt sokan "ideges vagy=nyugi, meg akarok halni=ne halj meg az élet szép, stb stb" A problémája sokkal mélyebben gyökerezik ennél. Az hogy a kérdező annak ellenére hogy a saját elmondása alapján is sokmindent összehozott az életben és mégis elégedetlen azok miatt a dolgok miatt amik nem jöttek össze, arra enged következtetni hogy irreális elvárásai vannak magával szemben, és ezen elvárások kényszere és nyomása alatt képtelen normális kapcsolatokat létesíteni, mivel görcsösen akarja. De nem tud ellazulni ilyen szempontból. Ellenben ha normális mércével próbálná meg magát mérni, akkor már nem akarná görcsösen a kapcsolatokat és így gyakorlatilag a problémája is megoldódna. Ez persze csak így leírva ilyen egyszerű, a gyakorlatban ez nagyon nehéz.

" 18:42-es vagyok.

Azt mondani egy alapjában feszengő és feszült embernek hogy lazíts, az egyenlő azzal mintha egy idegbeteg dühöngő embernek mondanád hogy "nyugi"! Semmit sem ér, mert képtelen megcsinálni. "

Igen, ez azért van mert blokkolja magában ezt. Ha hagyná, hogy nyugisabb legyen akkor az is lenne.

Az állandó görcsöléssel, feszengéssel mit ért el végül is? Semmit. Már 1 éve ahogy most olvasom, ilyen állapotban van. Azért ennyi idő alatt be kéne látni, hogy valamit tenni kéne ez ellen is meg a problémája ellen is. Azzal nem old meg semmit, hogy görcsölget.

De ez is olyan, hogy hiába mondod valakinek, hogy szép csinos ha ő maga még sem hiszi el. Ezt magában kell rendezni. Mi mondhatunk akármit, tanácsolhatunk, ha ő nem veszi a lapot, vagy nem látja be, hogy ez tényleg így van. Ezt is tapasztalatból tudom, mert velem is így volt.

Aztán mikor rájöttem mindenre magamtól, lenyugodtam és változtam, fejlődtem.

Nem olyan nehéz másképp gondolkodni, nem görcsölni, csak akarni kell.

"...annyira béna vagyok"

"...totál csődnek érzem magam"

"...nem ütöm meg az alsó határt egyes dolgokban"

"hozzá nem értés"

ENNYI a válaszom a kérdésedre.

Amíg TE így GONDOLKODSZ MAGADRÓL,addig minden így marad.

Én egy jó csaj vagyok,mégis az évek alatt olyan egyszerűen olyan stabil önbizalomhiányt gyártottam magamnak,amit alig győzök lebontani.Én voltam.ÉN egyedül.

Az egyik előző válaszolót megvédeném:Amikor eszembe jut megijedni egy helyzettől,vagy szorongok és eszembe jut:tudatosan leállítom magam,és kijelentem:ezek az én gondolataim.Éppen most lovalom bele magam.Ehelyett békét is érezhetnék.

Minden egyes valóság a gondolatainkat követi.Azt tapasztaljuk meg,amit így vagy úgy,de bevéstünk.AHOGY MI LÁTJUK MAGUNKAT.