Adtok egy kis bátorítást?

Kedves utolsó!

Nem tudom, hogyan alakult ki, szerintem semmi rossz hatás nem ért. Gondolom van valami hajlamom rá. Nehogy azt hidd hogy ezt én akartam és én beszéltem be magamnak! Mint minden betegségnek, ennek is megvan a biológiai magyarázata.

Viszont szeretek élni és élvezem az életet, legalábbis próbálom és tisztában vagyok vele, hogy mennyire jó életem van másokhoz képest (már csak azért is, mert egészséges vagyok, nekem egyedül ennyi a 'gyogyósságom' :D). És ahogy írtam, volt már sokkal rosszabb is a helyzet (féltem kimenni az utcára pl. ez elég gyakori szociális fóbiásoknál), viszont most már többé-kevésbé leküzdöttem a félelmeimet. Amikor kiírtam a kérdést az épp egy hullámvölgy volt, viszont most speciel úgy érzem bármilyen nagy társaságba szívesen mennék és enyém a világ. :D (Főleg így nyári szünetben.:D)

Viszont köszönöm szépen a bátorító szavaid, tetszik apukád mondása. Én az szoktam mondani magamnak a nehezebb helyzetekben, hogy valahogy mindig lesz, olyan még nem volt, hogy sehogyan se lett volna. :D Kb. nincs értelme, de ez megnyugtat különösen a szociális fóbiámmal kapcsolatos nehéz helyzetekben.

Köszönöm szépen, hogy írtál! :)