Adtok egy kis bátorítást?

Szia! Nekem, bár sosem volt fóbiám, azért én is rosszul tudom érezni magam, ha nagy és ismeretlen társaságba megyek. Ilyenkor azt gondolom, hogy velem van a legjobb barátnőm, mintegy őrangyalként, aki nem csinál semmit, csak VAN. És ha már VAN, akkor megnyugtat. :)

Vagy paradicsomot képzelek az emberek feje helyére, hát az old mindent, bár kell hozzá némi kreativitás. :D

Remélem megnyugtatott egy kicsit! :)

Dóri

Nem lesz baj, a többiek nem tudják, ha meg igen, segíteni fognak neked!

Ha hiszel az ilyesmiben, hordj magadnál egy kis ametiszt, vagy aventurint, citrint, vagy valami bátorító drágakövet!

én pont az ilyen szorongó, rémeket látó, maximalista embereket szeretem. leszel a barinőm?

16/L Szonja

Ha más nem tud róla, akkor igazából nem is várhatnak el semmit ilyen irányba (már ha jófejek, és felteszem, igen). Tehát nyugodtan lehetsz olyan, amilyen vagy, ami jön belülről, mert önmagunkkal egyensúlyban vagyunk a leginkább magabiztosak.

Én mindig azt gondolom, hogy aki nem ismer, az legyen olyan kedves, és ne várjon el tőlem semmit, mert az ember úgy is két dolgot lát a másikban: amit látni akar, és amit a másik megmutat. Tehát nem számít, mit 'vár el', valószínű, hogy nem azt fogja kapni. Tehááát nincs miért aggódni! :)

Dóri

Hát, igazán nincs mit! Kívánom, hogy egyre könnyebb és könnyebb legyen!! :)

Dóri

Hogy alakult ez ki nálad? Valami rossz élmény? Vagy csúfoltak?

Nem nagyon tudom elhinni, hogy akadhatnak fent emberek ilyen dolgokon?

Az élet amennyire szar tud lenni, annyira hálás és szép is. Vannak hullám hegyek és hullám völgyek. Ha épp egy hullámvölgyben vagy és nem látsz kiutat, akkor jusson eszedbe az a mondás, amit apám sűrűn mondogat, a szart is ugyanúgy lekel nyelni, de kérj egy nagyobb kanalat úgy hamarabb végzel.

Vagyis kitartás és előre!