Általánosban gúnyoltak az osztálytársaim és félelemben tartottak. Évek múltán áttudom magam ezen tenni? Lent.

Nálam is ez volt a helyzet, de nagyjából túltettem magam rajta. Röpke 6 év telt el azóta. Nem fogom fel ezt hű de nagy traumaként, inkább olyasvalamiként, aminek oka volt.

A gyerekek általában azt nézik ki maguk közül, aki más, akivel nem tudnak mit kezdeni, és én sem tudtam a többiekkel mit kezdeni, nem illettem oda. Most már tudom ezt kezelni, és nem érdekel, hogy antiszociális vagyok, és könyvehegyek között is jól érzem magam. Akkor nagyon rossz volt, hogy nem fogadtak be csak azért, mert nem haladtam a divattal, egyáltalán nem értettem, miért kell minden lánynak kiöltöznie, sminkelni magát csak azért, mert már felső tagozatos lett, és nem is tudtam ebben követni őket. Ezekhez a dolgokhoz nincs olyan jó érzékem és az érdeklődésem is más természetű.

A rossz érzések el fognak halványulni, a gimi első éveiben még kicsit rosszul éreztem magam, mikor találkoztam a régi osztálytársakkal, most már egy ideje a szemükbe tudok nézni, és ők azok, akik elfordítják a tekintetük.